Látható és láthatatlan

Wolner Annamária 2012.1.7. 6:15

A megfogható vagy az azon túli valóság...

A távolban egy kék hotel, ott lakik az Isten,
sokszor sír, mert szeret minket,
sokszor sír, mert nem segíthet.

Túl nagy a káosz a világvégén,
süllyedünk a semmibe,
elszakadt a belső fénykép,
nincsen bennünk semmi részvét.

Most kellene imádkozni,
biztos nem fájna ennyire,
a kevesebből tán több lenne,
és maradna kegyelemre

Gráf Légrádi Balázs: Kék Hotel dalszöveg részlet

A tudomány a saját valóságához ragaszkodik. Mégpedig ahhoz, hogy csak az a létező, ami látható, megfogható. A spiritualitás azonban azt vallja, hogy kell lennie egy másik valóságnak is, olyan dimenzióknak, amelyek bár nem érzékelhetőek, de mégis tapasztalhatóak. Van-e Isten, valóban léteznek angyalok, vagy más lények, akik mintegy iránytű, terelgetik az életünket, akaratunkat, befolyásolnak döntéseinkben? Ki miben hisz?
Ezekre a felettébb nehéz, és megosztó kérdésekre kerestük riportalanyaimmal a válaszokat.

Gráf Légrádi Balázs íróval a hitről, a lélekről beszélgettünk, az emberi létezéséről a világban és arról, hogy a mai, nyughatatlan századelőn, igenis, kellenek a kapaszkodók. Mert az ember nem élhet csak úgy, amerre a szél fújja, kell, hogy valami, vagy valaki mutassa az irányt.

Kék Hotel

Mit gondol az emberi létezésről, lélekről? Van, létezik valaki vagy valami, egy erő, ami mozgat minket vagy tényleg minden csak
matéria?

Bizakodom, hogy több az életünk, mint matéria, ez a jó szó: a bizakodás, a remény. Az életemnek ez ad némi tartást. Ennek ellenére sokszor elbizonytalanodom. Annyira kiszolgáltatott és materiális lett a hétköznapi életünk, hogy szabályosan megöli a reményt, a bizakodást és a pozitív energiákat.

A fenti dalszövegében, amelyet a Republic együttes (egy másik verzióban pedig Koncz Zsuzsa) előadásában hallhatunk, Istenről ír. Vagyis az ön elképzelésében, hitrendszerében létezik ő és egy hely, ahol lakik.

Reménykedem egy felsőbb erő létezésében, de sokszor elbizonytalanodom a hétköznapok nehézségei közepette. Nehezen tudom elhinni, hogy például Teréz anyával és a diktátorokkal, népirtókkal ugyanaz történik haláluk után. Nagyon igazságtalan lenne.

Kellenek a kapaszkodók? Hogy az ember higgyen valamiben, még akkor is, ha ez nem látható, megfogható?

Mindenképpen! Mindenki igyekszik magának kapaszkodókat találni. Az emberek mérhetetlenül vágynak egy megnyugtató koordinátarendszerre, melynek mentén élhetik a hétköznapokat, és amely reményt ad az életre, a túlélésre. A Kék Hotel című számra adott reakciók is tisztán mutatják ezt. Szeretik az emberek, erőt ad nekik, van, aki mindennap meghallgatja. Valaki azt írta, hogy a haldokló apukájának ez a szám adott erőt az utolsó napokban. Nekem meg az ad erőt, hogy hallom: az a szám, amit írtam, segíti az embereket a hétköznapokban, a túlélésben. Jó esetben így kéne működnie, így működik az élet: pozitív energiákat adunk egymásnak, és ez segít élni.

Mindannyiunkban egy hívő és egy hitetlen küzd

Valóban pusztán csak a látható, megfogható valóság létezik? Az ember csupán „embergép”, és teszi a dolgát, amit az agya parancsol, mint egy vezérlő? Vagy létezik egy ezen túli dolog, ami rendezi életünk, akaratunk, döntéseink? Nevezzük ezt Istennek, véletlenek egymásba játszó mozzanatainak, angyaloknak, bárminek?
Leleszi Balázs Károly, szociálpedagógus, és mélyen hívő ember így vélekedik a témával kapcsolatban:

Miben hiszek? Erre a kérdésre nincsen receptválasz. Azt mindenkinek saját magának kell megfogalmaznia; pontosabban: mindenki egész életével ad választ erre. „ A hit az élet ereje: az ember, ha egyszer él, akkor valamiben hisz.. Ha nem hinné, hogy valamiért élnie kell, akkor nem élne...” (Tolsztoj) Véletlenek nincsenek. Hiszem, hogy mindenkinek saját életcélja adatott, amit magának kell felismernie.Véletlen hit sincs, és ez is személyre szabott. Az is igaz, hogy mindannyiunkban egy hívő és egy hitetlen küzd egymással. Hogy melyik kerekedik felül? Hát ez is rajtunk múlik.
Kérdések halmozódnak bennünk:
Véletlen az Univerzum kialakulás?
Véletlen, hogy én világra születtem?
Véletlen, hogy épp most ebben az évszázadban?
És a legfontosabb kérdés: Miért élek?
Élni annyit jelent, mint megtalálni magunk a Valóságban (Igazságban), sőt kibontakoztatni önmagunkat, személyiségünket Isten örök terve szerint. Életünket szüleinken keresztül
Istentől ajándékba kaptuk. De ez az adottság feladat is: be kell fejeznünk önmagunk megteremtését. Mindenki saját egyénisége szerint részt vállal az élet küldetéséből.
Én abban hiszek, hogy életem Isten titkából fakad, rajta át halad, és beléje is tér vissza.

Hideg fej, forró szív

– Hogy én miben hiszek? – kérdez vissza feleletként, a hozzá intézett kérdésemre Kőszegi Attila, buszsofőr: – Elsősorban abban, amit a szívem diktál. Hideg fej, forró szív. Amiben még hiszek „A szíved csak a jónak és igaznak legyen nyitva, ez legyen a boldogságod legelső titka." Csak magamban tudok hinni, hiszen csak magamon tudok változtatni, javítani. A magam útját járom ugyanúgy, mint bárki más. A különbség csak mindössze annyi a nagy átlaggal szemben hogyan próbálok tudatosan élni. A sorsunkat mi rendezzük, bármi is történik velünk, akár jó, akár rossz, egy valakinek köszönhetjük – saját magunknak.

Ezek szerint mindenki azt kapja, amit megérdemel?

„Figyelek a jelekre, a véletlenekre.” Egyfolytában jelez a sors minden embernek, csak kevesen tudják értelmezni. Figyelek tehát a jelekre, eseményekre, álmokra, mindenre, ami velem, vagy a környezetemben történik. Ha valamiben hiszünk, és egyformán akarjuk a szívünkkel és az eszünkkel is, és fentről úgy látják, hogy jogunk van hozzá, megkapjuk. Így tud az ember teremteni. Mindig megkapjuk, amit akarunk, csak tőlünk függ, tudunk-e élni azzal, amit a sorstól kapunk. Az életnek vannak törvényei, próbálok eszerint élni, és ezeket nap, mint nap meg is tapasztalom. Nincs olyan cselekedetünk, ami ne maradna következmények nélkül.
Próbálom a dolgomat tudatosan végezni, a feladataimat megérteni, a sors ellen nem hadakozni, hiszen nem véletlen gördülnek elénk az akadályok: Ha megértjük és megoldjuk az adott feladatot, nem kapjuk meg újra, kipipálhatjuk. Tovább léphetünk. Ha nem tudjuk vagy nem akarjuk megérteni, megoldani, a sors addig fogja az orrunk alá dörgölni, ameddig meg nem oldjuk vagy meg nem halunk. A következő életünkben kell tovább folytatnunk. Tehát tőlünk függ, mennyire nehezítjük meg saját életünket. A tudatos életben hiszek, és abban, hogy minden mindennel összefügg.

Látható és láthatatlan

Lynn (Brandics Katalin) asztrológiával foglalkozik, ő vajon miben hisz az emberi lét, lélek és az ezzel kapcsolatos kérdéseket illetően – a tudományos elméletekben vagy a spiritualitásban?

– Szerintem a kettő szépen megfér egymás mellett. Legalábbis az én életemben biztosan. Mindkettőben hiszek – mint egyfajta számítógépes programban. Szeretem a matematikát, az informatikát. A biológia, a csillagászat „láthatók és felfoghatók". S van a szemünk, agyunk számára láthatatlan világ, egy másik dimenzió.

Ön hogyan látja a világot?

A láthatón kívül vannak még láthatatlan dimenziók, párhuzamos síkok is, onnan jön az az „erő", amit lehet istennek, véletlennek, eleve elrendeltetésnek stb. nevezni. Az egyik ilyen síkban fut a „program", ami nem más, mint az összes lélek összekapcsolódott hálózata, a nagy közös éntudat. Ebben van az összes épp le nem született lélek, meg akik épp itt a Földön élnek, azoknak a lelkének is fut ott egy programrésze. Amit az ember itt az „aktuális életének" során megtapasztal, gondol, az rögtön megy a Közös Programba, ami ennek függvényében adja a parancsokat. Mindenki látott már program folyamatábrát: ha erre a kérdésre igen a válasz, akkor erre menj tovább, ha nem, akkor arra. Vannak ciklusok, eldöntendő kérdések. És persze vannak randomok is, amik egy speciális szabály szerint dobálódnak be a folyamatba. Szóval én ilyen „kocka-aggyal" tudom az egészet elképzelni. Ha jól programoztam a kívánságot, akkor egyértelműen tudom azonosítani az eredményt, ha viszont pontatlan a kívánság, akkor is lesz eredmény, mert szabályok alapján történik, csak az adott változók szerint.

Egyetért azzal a tudományos állítással, hogy az ember csupán egy „gép”?

Az embergép is igaz, meg a „fölöttünk" lévő erő is. De voltaképp egy és ugyanaz az erő: az összekapcsolódott lelkek összessége, amik egy végtelen programot futtatnak, milliónyi változóval. Az, hogy az adott ember mennyire gépként vesz benne részt, vagy meglátja a „hálózatot" és bekapcsolódik a programozásába, alapvetően a program része. Leszületünk egy-egy feladatra, a szabályok szerint, de egy-egy véletlen, ami szintén szabály szerint jön, nem teszi már olyan egyértelművé, hogy miért éppen arra születtem, amire. Összességében viszont egységet alkot az összes élet.