Patkók és lóherék

Póda Erzsébet 2012.1.27. 7:29

Hiába a modernkor, az emberek fantáziáját ma is megmozgatják az emberfeletti erők.

Zsebkendőt adni ajándékba, haragot jelent.
Ha a só kiszóródik, veszekedés várható.
Gyógyszert sosem szabad megköszönni, mert különben nem hat.
Ha elalvás előtt megfordítjuk a párnát, arról fogunk álmodni, akit szeretünk.
Visszafordulni az ajtóból az jelenti, otthon hagyjuk a szerencsénket, de ha néhány másodpercre leülünk egy székre, azzal elűzzük a bajt
Ha szeretnénk a kiválasztott ember szívét elnyerni, kilencmagú almát kell enni, s a magvakat a kiválasztott zsebébe helyezni.
Négylevelű lóherét és patkót találni szerencsét, fekete macskát és tizenhármas számot látni szerencsétlenséget jelent...

És még folytathatnám.

Azért nem ártana utánanézni, valóban beteljesülnek-e ezek a babonák...? Tapasztalataim szerint sohasem – kivéve persze, amikor önbeteljesítő jóslattá válnak. Barátnőm ugyan állítja, hogy neki mindig bejön, de ezt sem lehet minden egyes alkalomra állítani. Ugyan többször is látott már az úton fekete macskát átfutni, mégsem érte semmilyen szerencsétlenség. Vagyis mégis. Panaszkodott, hogy eltörte a poharat, kiömlött a tej az asztalra, megbotlott a lépcsőkön, odaégette az ételt – de ezek a dolgok velem akkor is megtörténnek, ha nem látok fekete macskát.

A babonák, hiedelmek mélyen a múltunkban gyökereznek. Valószínűleg vannak – vagy voltak – köztük olyanok is, amelyek tényleg működnek, ám szerintem elsősorban úgy, mint önbeteljesítő jóslatok. Hiszen tudjuk: addig jár a korsó a kútra, meg aztán: a sokszor emlegetett szamár..., meg az ördög a falon. Vannak emberek, akik számára ezek a „babonák” egyfolytában működő vagy új és újabb gátlásokat alakítanak ki, melyek némely esetekben akár már betegessé, kényszeressé válhatnak. De hát minden embernek szüksége van valami kapaszkodóra – például babonákra, furcsa szokásokra, „szertartásokra”.

Stefi barátnőm állandó pasihiányban szenvedett. Ő pedig mindenáron férjhez akart menni. Hiába intettük (mi többiek) türelemre, ő inkább a babonák rejtelmes világába menekült. Felkeresett egy kártyavető jósnőt, aki különböző furcsa praktikák ötleteivel látta el, és Stefi egész hajmeresztő rituálékat követett hétköznapjaiban. A jósnő egy idő után stratégiát változtatott. "Sajnos" a különböző hónalj- és egyéb szőrzetes süteményreceptek nem jöhettek szóba (Stefinek ugyanis még csak kilátásban sem volt semmilyen férfi, nem még a lakásában), ezért aztán a sokadik jósló-nap után a kártyavető azt tanácsolta neki, hogy vegyen az üzletben egy férfi alsóneműt, és tegye azt a párnája alá. A praktika úgy látszik, működött, mert Stefi vagy két év jósnőhöz való járás után összeismerkedett egy nős pasival – méghozzá a jósnő lakásának lépcsőházában! Stefinek ma már van egy négyéves kisfia. Igaz, a férfi azóta sem vált el, hiába járt Stefi továbbra is a jósnőhöz „elintéztetni”, hogy az a másik asszony adja be a válókeresetet. Sem az a nő, sem Stefi pasija sem akar válni. Viszont a férfi hol itt, hol ott kényeztetteti magát: az egyik hétvége a családé, a másik Stefié.
Lehet, hogy ma már mindkét nő ugyanahhoz a jósnőhöz jár, aki ugyanazt a mágikus receptet kínálja mindkettejüknek? Ki tudja mi mindent etetnek meg szegény férfival, hogy az egyikőjüktől sem tud megszabadulni...

A babonák a világ minden népénél megtalálhatók. Jellemzőjük, hogy rejtett összefüggéseket feltételeznek, mágikus jelentőséget vagy hatalmat tulajdonítanak bizonyos gyakorlatoknak vagy jelenségeknek. Köztük azonban semmilyen bizonyítható kapcsolat nem létezik, olykor a józanésznek is ellentmondanak. Ennek ellenére mégis befolyásolják életünket, sőt, szép lassan beleivódnak a hétköznapjainkba, és gátlásokat alakítanak ki, vagy (gyakrabban) önbeteljesítő jóslattá válnak.

Hiába a modernkor, a tudomány térhódítása, az emberek fantáziáját ma is megmozgatják a hihetetlen, megmagyarázhatatlan, sokszor félelmetesen ható, felismerhetetlen forrású emberfeletti erők működése. S mivel az ember szeret borzongani, félni, rettegni és irtózni, hiszen ezek az érzések kizökkentik a hétköznapok egyhangúságából, önmaga is élteti és táplálja magában (akarva vagy akaratlanul) ezeket az érzéseket.

Másrészt az ember előszeretettel hárítja a felelősséget másokra, másra – ha épp nincs egy megfelelő „áldozat”, melyet erre a célra használhat, hát a sorsra, véletlenre vagy a babonás jelenségekre fogja sikertelensége, boldogtalansága, szerencsétlensége okozóját.

A babonáról beszélni, ha csak tréfából tesszük, szórakoztató dolog. Ám ha alárendeljük neki az életünket, akkor bizony előfordulhat, hogy butaságokat teszünk meggondolt, értelmes döntések helyett. Aztán pedig a balsors üldözöttjének tartjuk magunkat... Sok szélhámos ki is használja az emberek babonákban való hiszékenységét, akik ahelyett, hogy sorsuk fonalát a saját kezükbe vennék, kuruzslókhoz, „varázslókhoz” fordulnak segítségért. A „segítséget” persze meg is kapják – jobb esetben keserű tapasztalatok képében.

Emberfeletti, ismeretlen és érthetetlen erők és folyamatok léteznek, és csodák is vannak. Abban viszont, hogy életünk jobbá váljon, nem a babona segít. Sorsunk alakítói legfőképpen mi magunk vagyunk. Ami előre vihet, az a hitünk, amely tényleg varázslatos hatalom. Ha valamiben mélyen és őszintén hiszünk, ha valamit nagyon és tiszta szívből akarunk, az előbb vagy utóbb teljesül is. De nem úgy, hogy csupán a szerencsepatkókat vagy négylevelű lóheréket gyűjtögetjük, esetleg különleges rituálék betartásával várjuk a változást, hanem azáltal, hogy teszünk is annak érdekében, hogy elérjük céljainkat. Ám, épp a fentiek miatt, a merész elképzeléseink, de a félelmeink is valóra válhatnak, hiszen a pozitív jóslatok ugyanúgy működnek, mint az önbeteljesítő, negatív, babonás jóslatok.

Ügyeljünk ezért, hogy úgy irányítsuk gondolkodásunkat, hogy az mindig a javunkat szolgálja, hogy mindig tudatosak maradjunk. Legfőképpen pedig arra figyeljünk, hogy cselekedjünk is és tetteinkért mindig vállaljuk a felelősséget.