Boldog nő

Debnárová Eva  2007.5.27. 17:22

Itt azonban felmerül a fő kérdés: „Mikor válok nővé?”

Kislányként nagyon boldog voltam, ha csokoládét kaptam, egyest kaptam az iskolában, megdicsértek a nagyszüleim, vagy almát kaptam tőlük, amely aranyszínű volt, mint a napocska. Később, úgy a gyermekkor és – ma tinédzserkornak mondják – a kisasszonyság között, nemcsak a jó jegyek tettek boldoggá, hanem a fiatal fiúk pillantásai, a mozijegy és a tánciskola is. Csodálatos volt az első szerelem, amely mindenkivel olyan csodát művel, amelyet úgy hívnak, hogy boldogság. Fiatal nőként boldog voltam, amikor a férjem megkérte a kezem. Örültem a családnak, a háztartásnak, és mindennek, amit egy fiatal ember csak el tud képzelni.

A legnagyobb boldogságot akkor éltem át, amikor a doktornő közölte velem, hogy áldott állapotban vagyok. Nincs rá szó, amivel ezt az érzést ki lehetne fejezni. És ilyen csodálatos boldogságot kétszer éltem át. A nő számára boldogság, ha egészséges gyermeket hoz a világra. Az anyaság talán a legnagyobb boldogság a nő életében. Figyelni a saját gyermekei növekedését és fejlődését. Iskolába mennek, középiskolába, egyetemre. Talál-e partnert? Jót-e vagy rosszat? Az első munkahely: jó vagy rossz lesz?

De ez még nem minden. Mindenki tudja, hogy emellett átélünk személyes, olyan saját kis boldogságokat is. Például: tetszem-e még? És ha látom, akár az utcán is, hogy valaki elismeréssel néz rám, ez az én saját kis boldogságom. Vagy: munkahelyi siker. Nem elég a fiatal kolléganők példaképének lenni. Mi többet is akarunk. Hogy a főnökünk, aki 15 évvel fiatalabb nálunk, reggel azt mondja, hogy ma jól nézünk ki, ma mások vagyunk, és észreveszi, hogy fodrásznál voltunk.

Felgyorsult a világ, de a Nemzetközi Nőnap még mindig a nők nemzetközi ünnepe, és a szívem mélyén virágot akarok ezen a napon. És ha megkapom, otthon vagy a munkahelyemen is, akkor boldog vagyok. Minden nap a kis boldogságról szól. Ha reggel felébredek, és tudom, hogy munkába megyek, olyan munkát végzek, ami örömet okoz, és olyan közösségben, ahol szeretnek engem, és akikért én is naponta harcolok. Arról is szól, hogy nőként szenvedek, ha igazságtalanságot látok, és segíteni akarok. Arról is, hogy a családom egészséges legyen, és én is. Öröm megvalósítani az álmainkat, és a kedvteléseinkkel foglalkozni. Mert minden embernek van valamilyen kedvtelése: a kiskert, az unokák, a jóga, a tánc, a hegyek. Rengeteg minden van, amit az ember szerethet, amiben örömét lelheti.

Nekem nagyon nagy örömet tud szerezni, ha virágoznak a rododendronok, a rózsák minden színben, az első tavaszi virágok, az eper, ha hatalmas napraforgóm nő, ha a vakond elkerüli a kertemet, és ha nem fáj semmim. Ha a férjem megsimogat, ha a kolléganőm az mondja, jó, hogy ott vagyok, ha a gyermekeim egészségesek és elégedettek, ha kint kergetőzöm a kutyával, ha találkozom a barátnőimmel, ha amatőr színházunk próbáján ülök. Ha béke van. Béke, szó szerint BÉKE! Ez hatalmas boldogság és én nagyon gyakran tudatosítom ezt.

Ami a nőt boldoggá teszi, az főleg ő maga.
S mikor válik a nő nővé?
Nő – gyermek
Nő – kisasszony
Nő – nő
Nő – anya
Nő – felnőtt gyerekek
Nő – személyiség
Nő – ember
Nő – nagymama/nyugdíjas

Én a „nő – személyiség” korban vagyok. Sokat nem tudok megítélni, de boldogság szép cikkeket olvasni, látni a világot, hallani a zenét és a szavakat, érezni mindent, és átélni az életet, nem pedig túlélni. Védeni és nem hagyni magunkat -- harcolni és nem ütni.

Boldogság ez? Számomra igen.

Fordította: Jády Mónika

Hozzászólások

@

Küldés