Hol lakik a Boldogság?

Bernád Emese 2007.5.18. 18:37

Valószínűleg mindenki életében eljön az a pillanat, amikor irdatlanul magasba szökik az „elégedetlenségi” mutató:…

…egy állat a főnökünk, iszonyatosak a kollégáink, unalmas a munkánk, kevés a fizetésünk, rosszak a gyerekeink, kibírhatatlan a férjünk, elviselhetetlenek a szüleink, idegesítőek a barátaink, pocsék a lakásunk, ráadásul már a szeretőnk sem a régi. Pedig mi nem akarunk sokat, csak boldogok szeretnénk lenni! Na, ekkor érkezett el az idő, amikor el kell végre dönteni: életet cseréljünk avagy változtassuk meg a régit?

Elismerem, az első megoldás tűnik könnyebbnek. Nem is kell sokat keresgélni, hiszen ott van mindjárt barátnőnk férje! Cuki pofa, kenyérre lehet kenni, a tenyerén hordozza a családot, ráadásul egy vagon pénzt keres, úgyhogy egy ilyen szerencsés férjfogással a munkahelyi gondok kérdése egykettőre meg is oldódik. Ki van rászorulva arra a könyöradományra, amelyet fizetésnek hívnak?! Ha meg van pénz, akkor azok a neveletlen kölkök is kevesebbet fogják idegesíteni az embert. Nem fogják hazahozni a még náluknál is neveletlenebb barátaikat, hiszen első dolgunk lesz elitebb környékre, nagy házba költözni, csupa gazdag és intelligens ember közé. Vége a mosás-vasalás-főzés-takarítás kényszermunkának, bejárónőnk lesz meg egy jóképű személyi edzőnk, akik majd karban tart. Esténként pezsgőfürdőzünk, és egy baldachinos pihe-puha ágyban pihenjük ki az aznapi shoppingolás fáradalmait.

Mígnem egy szép napon arra ébredünk, hogy ugyan gyerekeink szakadt rapper barátait jólfésült úrifiúk váltották fel, ám a harsogó zenét jointra cserélték. Cuki férjünkről kiderül, hogy neki is megvannak a saját kis titkai, én pedig kussoljak, hiszen mindent megad, amit szemem-szám megkíván. Panaszkodni nincs kinek, hiszen az új barátnők is hasonló cipőben járnak: férjeink időnként közösen látogatják meg a közeli masszázsszalon lányait. Ráadásul az anyánk szerint is jobb a békesség, minek felrúgni a kényelmes életünket. És a nyári melegben a nyitott ablakoknak köszönhetően az is kiderül, hogy a gazdag és intelligensebb szomszédok ugyanolyan alpári módon veszekszenek, mint a lakótelepi ex-szomszédaink. Felvetődik a kérdés: mégis a változtatás lett volna a helyes megoldás?

Mi a gond a változtatással, miért nem túl kívánatos? Talán, mert túlságosan kellemetlen. Kellemetlen, mert szembe kell néznünk önmagunkkal, ami sajnos nagyon-nagyon sok pofont jelent az önbecsülésünknek. Bizony, egy alapos szembenézés az öntömjénezés halálos ellensége. Mert a mutatós asszonykáról, a megértő anyáról kiderülhet, hogy egy veszekedős, örökké elégedetlen házisárkány. Mert kiderülhet, hogy a fő hiba a mi készülékünkben van. Hiszen a férjünk imád és kényeztet, hazaadja a fizetését, nem költi más nőkre. És különben sem lehet mindenki gazdag vállalkozó! Szemére vetjük, hogy nem keres annyit, mint a szomszéd, de a szomszédasszony kiszolgáltatottságát és magányosságát már nem vesszük észre. Gyerekeinkkel is sokat veszekszünk a barátaik miatt, akik pedig sokkal jobb fejnek tartanak, mint saját szüleiket, éppen ezért járnak olyan gyakran hozzánk. Így ugye már mindjárt másképpen fest a dolog?!

Pár hete egyik ismerősömmel a világ ügyes-bajos dolgairól, a globális felmelegedésről meg a globális átverésekről beszélgettünk. Túlságosan belelovaltam magam a témába, kezemet tördelve magyaráztam neki, miként rohanunk a szakadék felé. Csillogó szemmel, szája sarkában bujkáló mosollyal hallgatta végig okfejtésemet. Miután megadtam a végszót (Mi lesz így velünk?), vállamat veregetve azt mondta: „Neked kell eldöntened, mit is akarsz! Azt akarod, hogy igazad legyen, vagy egyszerűen csak boldog akarsz lenni?”

Ennyire egyszerű lenne? Meg kell tanulnunk a dolgok jó oldalát észrevenni, a félig üres poharat félig telinek látni. Örülnünk kell annak, ami van, és nem mindig irreális, nehezen elérhető dolgokra vágyni. Ha örökké csak mások szerencséjét irigyeljük, ha nem vesszük észre saját életünk örömeit, akkor nagyon boldogtalanok leszünk. Elrohan mellettünk az élet, és mire észhez kapunk, zsörtölődő, kellemetlen vénasszony lesz belőlünk. A falu banyája...