Nap, mint nap ítélkezünk

Kabók Zita 2015.9.14. 1:45

Még meg sem születtünk, már beskatulyáznak bennünket. Vagy a rózsaszín vagy a kék „kategóriába” kerülünk.

A fiúknak már kiskorukban vonatot, a kislányoknak pedig babát nyomnak a kezükbe. Majd a lányokat művészetekre, gondozói pályára terelik, míg a fiúkat a számítógépek elé nyomják be. Bár nagyon sok iskolában kötelező az egyenruha a diákok számára, ez sem segít sokat, hiszen a lányoknak a legtöbb helyen szoknyát, a fiúknak pedig nadrágot kell viselniük.

Munkánk során ugyanez folytatódik. Reggel alig, hogy kilépünk a házunkból és beülünk az autónkba, máris ítélkezünk. Ha lelassít előttünk valaki, biztosan azt gondoljuk, ezt egy buta liba vezeti. Ha begázol elénk egy puccos terepjáró, egy gazdag és beképzelt modortalan alaknak hisszük.

A szocializálódás során belénk nevelődnek ezeket a sztereotípiák. Az elménk mintha be lenne programozva: amint meglátunk vagy meghallunk valakit, rögtön ítélkezünk fölötte. Például mindenki azt mondja, a pilóták hangja a repülőgépen megnyugtató, ellenben a légikisasszonyoké sipítós. Kiskorunktól azt verik belénk, hogy legyünk szépek és ápoltak, akkor majd sikeresek leszünk. Ha állásinterjúra megyünk, az tanácsolják, tegyük fel a szemüvegünket, hogy még okosabbnak tűnjünk, és az sem árt, ha egy dossziét csapunk a hónunk alá. A média azt sugallja, hogy a jóképű, izmos férfi a hős, a megmentő, míg a gonosz gyilkos félelmet keltő, torz arccal, nagy testtel rendelkezik. Nem csoda hát, hogy a tudatalattink „beáll” ezekre a sztereotípiákra, és bizonyos tulajdonságokat az ember külsejével fogunk összekapcsolni.

De miért van arra szükségünk, hogy nap, mint nap mások felett ítélkezzünk vagy véleményt nyilvánítsunk?

Emberi tulajdonság, hogy véleményt formálunk a minket körülvevő dolgokról. El kell azonban fogadnunk, hogy minden ember más, nincs két teljesen egyforma a világon. Nem helyénvaló, hogy véleményt nyilvánítsunk bárkiről is anélkül, hogy a pontos tényeket tudnánk. Mert mi van akkor, ha valaki kövér, piros a haja vagy agyon van piercingezve? Akkor az illető már nem lehet tanár, igazgató vagy edző? Ezek csak külső tulajdonságok. Nekünk felnőtteknek kellene példát mutatni, és arra törekedni, hogy elfogadjuk a másikat, és vele együtt a másságot is, előítéletek nélkül.

Minden embernek jogában áll kifejezni saját magát a külsejével, a viselkedésével vagy az öltözködésével. Addig, amíg a társadalmi szabályokat nem rúgják fel, nincs jogunk ítélkezni senki felett. Ha ezt betartanánk, biztosan boldogabb környezetben élhetnénk.