Hív a múlt

Filó Péter  2009.11.27. 5:35

Az emlékezés számomra mindig fontos cselekedet volt.

Talán néha túl sokat vagyok a múltamban, és túl keveset figyelek az előttem lévő dolgokra. De nekem kell az összes emlékem! Figyelmeztetnek, hogy többet azt a hibát ne kövessem el, és elringatnak esténként, ha édes álmokra vágyom. Valahogy úgy képzelem, hogy az emlékeink a tapasztalataink. Tapasztalatok nélkül pedig semmit nem ér az élet. Azt tudom csak javasolni: őrizzük meg az emlékeinket!

Az idő majd eldönti, mire kell figyelnünk: kiválogatja az emlékek közül azt, amire szükség van és eldobja a feleslegeseket. Az elme képes erre, mint amikor kinyitunk egy fiókot és kihullnak belőle az évek óta felhalmozott papírok.

Én soha nem voltam rendszeres ember, ezért ez velem gyakran előfordul. A papírok között találok fényképeket, leveleket, feljegyzéseket, sok-sok apró emléket, amire úgy gondoltam, hogy egyszer majd szükségem lesz. Aztán már néhány év távlatából a kukába kerülnek, mivel csak foglalják a helyet, és már nem is tűnek olyan fontosnak. Fel is rémlett előttem egy idézet: „Jövőnket csak akkor mérhetjük fel tisztán és bölcsen, ha ismerjük az utat, ami a jelenig elvezetett.” Sajnos nem emlékszem a szerzőjére és lusta vagyok utána nézni. A lényeg, hogy a gimnáziumban az osztályfőnököm rakta fel ezt az idézetet a falra, mikor még elsősök voltunk. Megmaradt bennem, de az értelmét csak később kezdtem felfedezni.

Így van ez: a fontos dolgok mindig felbukkannak az emlékezetünkből, amikor szükség van rájuk. Mindennek megvan az oka, és ideje.

Hozzászólások

@

Küldés