A férfi félelmei

Robert H.Raven  2009.6.2. 15:04

Eddig a nőkről írtam, de most nézzünk át kicsit a férfiak oldalára!

Fontosnak tartom leszögezni, hogy azokról a kegyelmi állapotban keletkezett félelmekről fogok írni, amikor a férfi szereti a nőt, és hosszú időt szeretne vele eltölteni. Például egy életnyi időt. Tehát, övön felüli érzelmekkel (is) viseltetik iránta.

A tisztességes hímnemű állampolgár a lelkében égő hiányt és ürességet érez, amikor nincs mellette a nő. Lehet, hogy meglepő, de férfiaknál (t.i. nálam) is jelentkezik ez az állapot. Nem gyakran, de annál intenzívebben.

Egy nő megszerzése tanulható. A férfi harmincéves korára nagyjából megtanulja, hogy mire buknak a nők, és mi az ő erőssége, amivel hódíthat. Ha jóképű, akkor az sokszor elég – bármennyire is legyen most felhördülés, mert a nők szeretik azzal ámítani a világot, hogy őket a külső nem annyira foglalkoztatja. (Nos, egy frászt!) Ha netalán mégsem annyira jóképű az illető, akkor pedig az kell, hogy vicces, kedves, vagy okos legyen, illetve, hogy ezeket kombinálja. Vagy elég, ha egyszerűen gazdag! (... – Ez itt a felhördülés helye!)

Az első félelem a KÜLSŐ. Ez természetes szorongás mindenkiben, és talán nem is kell nagyon sokat beszélni róla.
A második félelem a nő MEGSZERZÉSÉRE tett kísérlet. Vagyis leégünk-e, ha nem sikerül? Vannak pasik, akik simán átlépnek egy visszautasításon, vannak, akik nem.
De a harmadik félelem a legnagyobb, ami pedig a rettegett MEGTARTÁS.
Ez bizony nagyon kínzó tud lenni. Ha nem sikerül valakit megszerezni, akkor végül is nem történik semmi. Eddig sem volt meg, ezután sem lesz meg. Fájni fáj, de túllépünk rajta. De, ha már megszereztünk valakit, és az a valaki nagyon jó, nagyon az, akire vágyunk, nagyon szeretjük, és nagyon vége van az első éjszakának, akkor felkel a nap, és elkezdődik a másnap. A második, a harmadik…, a sokadik nap.

Ha a történelmet tekintjük, akkor láthatjuk, hogy egy háborút megnyerni viszonylag nem nehéz. Erő kell, hozzá és rohamok sora. Az ellenséget legyűrjük, ők elszaladnak, mi pedig kitűzhetjük a zászlónkat a sáncukra, és tarzan-üvöltéssel a világ tudtára adhatjuk, hogy mi nyertünk.

De kérem, a békét megnyerni?! Na azt nagyon nehéz! Hétköznapi módon jó lenni, az a nehéz!

Sokszor elhangzik a nők szájából az, hogy nem lehet minden nap úgy kinézni, mint az első randikon. Ez kérem visszafelé is érvényes. James Bond sem vezet minden nap Aston Martint, mert a küldetés végén vissza kell adnia a titkosszolgálatnak.

Manapság egy csók, vagy egy férfival együtt töltött éjszaka már a nők részéről sem bír olyan kötőerővel, mint hajdanán. Régebben azzal csókolóztak, akivel együtt szerettek volna lenni. Úgy értem, érzelmileg. Manapság Pasi 001 megcsókolása, vele való sétálgatás nem zárja ki azt, hogy párhuzamosan Pasi 002-vel menjen az esemesezés, az e-mailezés, összefutás egy kávéra. A nőket is hajtja a kíváncsiság, ezért többen több vasat is tartanak a tűzben egyszerre, mondván: „Majd meglátjuk, hogy mi lesz! Nyerjen a jobb!"

Ez az, ami a férfiakat elbizonytalanítja. Mi van, ha van valaki, aki picit jobb képű, picit érdekesebb, picit jobb autója van, és az éppen szárba szökkenő szerelmünket elrabolja. Mennyi pasi van, aki amiatt kesereg, hogy ő nagyon tudna szeretni egy bizonyos nőt, de azt a nőt mindig elviszik a pillanatnyilag érdekesebb pasik.

Lehetne most ítélkezni, hogy az a nő, akkor biztos „olyan”, de nem ilyenek vagyunk-e mindnyájan? Nem a jobbat keressük mindig? Mindig izgalmasabb az új ígérete, mint a régi rutinja.
Naná, hogy van eset, amikor mérlegre tesszük dolgainkat, és a régi, biztos mellett döntünk, de a lelkünk mélyén nem vágyunk-e mindannyian egy kis új izgalomra? Tegye fel a kezét, aki még sosem csalta meg a párját gondolatban sem!

A negyedik félelem az EMANCIPÁCIÓ. Félünk attól, hogy megfelelünk-e a modern kor elvárásainak? Régen azt várták el a nők, hogy egy suhintással legalább két törököt levágjunk. Ezt könnyű volt teljesíteni. Fekvőtámaszokat kellett csinálni, és a kardforgatást gyakorolni. Ma viszont mik a követelmények? Legyünk iskolázottak – legalább annyira, mint a partnerünk. Legyen jó munkánk – egy picit jobb, mint a nőnek. Legyünk általánosan „érdekesek”, ami életre hívja az összes eszement extrém sportot a denevérszögecseléstől kezdve a mountain bike-os könnyűbúvárkodásig. Legyen jó autónk, lehetőleg jobb, mint a barátnőnk barátnői pasijának.

Aztán a félelmek mellett vannak még a zavaró tényezők is. Nézzünk párat!
Feltételezve, hogy a hölgy külsőleg tetszik, ami a legjobban zavar egy találkozó alkalmával, az a MEGOSZTOTT FIGYELEM.
Ismert tény, hogy a nők sokkal inkább képesek több dologra figyelni egyszerre, mint a férfiak. Egy klasszikus kép szerint egy nő vígan tud pulóvert kötni, miközben tévét néz, és közben kikérdezi a leckét a gyerektől. Erre, mi férfiak, képtelenek vagyunk, és talán arra is, hogy elfogadjuk azt, hogy más viszont gond nélkül megteszi ezt. Vagy legalábbis a kapcsolat kezdetén nem nagyon toleráljuk ezt. Az alapszituációban felkészítem a lelkemet a találkozóra, az összes gondomat beteszem egy képzeletbeli szekrény fiókjaiba, és teljes figyelmemmel a hölgyre koncentrálok. Ha a hölgy közben esemesezik, vagy hívásokat fogad, illetve a beszélgetés témáit tekintve túlzottan csapong, az zavaró. Tessék odafigyelést tanúsítani! Vagy legalább eljátszani...

A következő zavaró dolog a TÚLZOTT VISELKEDÉS-ANALITIKA.
A férfilélek nem túl bonyolult. Nem nagyon szoktunk jelezgetni, utalgatni, „úgyértenihogy”. Ha a hölgy megpróbálja a találkozóhoz vezető levelezésünket, beszélgetéseinket elemezni, akkor – vigyázat, hölgyek! – a határt könnyű átlépni, és onnan már számunkra az elemezgetés azt fogja előrevetíteni, hogy a nő mellett minden mozdulatunkra, szavunkra, rezdülésünkre kényelmetlenül állandóan figyelni kell, mert később talán meg kell magyarázni.

Itt kell ismét nyomatékosan szólni az asztrológiáról! A férfiak nem hisznek benne. Kész, slussz! 5-10 perc előadást a témáról mosolyogva végighallgatunk, egy jól hallható „igen”-nel nyugtázunk, és ennyi. Ugyanez a helyzet a macskával/kutyával/kanárival is.

Az utolsó talán a sorban, de nem utolsó a fontosságban az, amikor a hölgyek kifejezik, hogy őket egyáltalán nem érdekli a férfi anyagi helyzete, autója, órája stb. Ez azért gond, mert egyrészt ez nem igaz, másrészt a férfinek sikert/erőt kell mutatnia a világ felé, amit manapság nem a levágott törökök számával demonstrálunk, hanem a modern korunk ikonjaival.

Tény, amit jó elfogadni: egy férfinak az autó nem egy eszköz, amivel A-ból B-be jut el, és az óra nem arra szolgál, hogy megnézzük, hogy féltizenkettő öt- vagy hat perccel múlt-e már el. Ezek stílust és társadalmi státuszt kifejező eszközök. Ezekkel tudjuk magunkat elhelyezni a férfiak hierarchikus rendjében. (Természetesen egy bizonyos határig, mert ha valaki nagyon hivalkodik a tárgyaival, az már taszító.)

De ilyen világban élünk!

Hozzászólások

@

Küldés