A férfias pólóviselet

Robert H.Raven  2009.8.4. 14:13

Nemrég kirándultam Szegedre és megnéztem egy előadást.

A Bejart Ballett Lausanne társulat Szerelemtánc című előadását. A balettról nem szólnék most részletesen. Egyrészt azért, mert még keresni kell a szavakat, másrészt azért, mert nem ez az a fórum, ahol arról írni lehet. Röviden azért mégis annyit, hogy felemelő volt és megsemmisítő.

Az ilyen előadások alaki oldala mindig magával ragad, de a kisördög, aki rendszerint a vállamon ül, a fülembe súg és felhívja a figyelmem a dolgok anyagi oldalára is. Nevezetesen most az történt, hogy rájöttem, amire már szerintem a környezetemben mindenki tudott, hogy egyszerűen végleg elrontottam valamit az életemben. Ugyanis nem létezik annyi kör a Margitszigeten, amennyit nekem le kéne futnom ahhoz, hogy közel olyan hasam legyen, mint azoknak a táncos fiúknak. A Dávid-szobor egy puha, sörhasú, plötty pacát formáz hozzájuk képest...

Ez a felismerés el is juttatott engem oda, hogy célkeresztemet a pólókra, ismertebb nevükön a „tísörtökre” irányítsam. A hölgyek számára az elkövetkezőek annyiban lesznek fontosak, hogy valami útmutatással szolgálnak arra, milyen ajándékkal is nem kéne meglepni legközelebbi férfiismerősüket egy bizonyos kor után.

Minden férfi életében eljön az a pillanat, amikor már nem viselhet pólót. Gondoljunk csak a kövér amerikai turistákra, akik úgy néznek ki, mint Jabba, a Hut, a Csillagok háborújából, és máris nyilvánvaló, hogy igazam van: a pólót az iskolásfiúknak kell viselniük a sportnapokon.
Amint a pocak a legenyhébb módon is kezd ereszkedni (vagy emelkedni), azután már semmi sem néz ki idiótább módon, mint a póló rajta. Én, aki sajnos már kezdek hasonlítani arra, aki lenyelt egy felfújt luftballont, talán csak akkor tudnék nevetségesebben kinézni, ha passzentos könnyűbúvár ruhában kezdenék el járkálni.

Az egyetlen dolog, ami borzalmasabban néz ki, mint egy érett férfi pólóban, az az érett férfi nadrágba tűrt pólóban. És csak egy dolog néz ki még rettentőbben az érett férfinál nadrágba tűrt pólóval, az az érett férfi nadrágba tűrt fehér pólóban.
A fehér tudvalevőleg nem szín, és vagy a menyasszonyoknak van fenntartva, vagy a hetvenes évek szőrös lábú rockzenészeinek, de ahhoz oldalt felvágott sport rövidnaci is járt!

Szőrös láb, rockzene, csajok... Ezzel nincs is gond, de van egy másik embertípus, aki előszeretettel hord fehér pólót: a volt NDK területéről származó német pedofil. Na, ezzel már van gond!
A rózsaszín pólóval ugyanaz a helyzet, mint a fehér pólóval. Akik viselik, azt gondolják, hogy annyira magabiztosak a szexuális irányultságukban, hogy bármit viselhetnek. Sajnos az a helyzet a fehér és/vagy a rózsaszín póló viselésével, hogy ha az ember viseli, akkor egyáltalán nem tűnik magabiztosnak. Úgy néz ki, mint egy eseti partnerre vadászgató homoszexuális. Ami nem baj, ha az és azt teszi. De félrevezető, ha csak épp vásárolgatni megy. Továbbá, fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a póló végképp elfogadhatatlan, hacsak nem kerül csillagászati összegekbe. Ugyanis az olcsóbb darabok az első mosás után úgy néznek ki, mint az a pólóm, amit még 2003-ban adtam oda a kutyának rajtafekvés céljából, és azóta ott funkcionál.

Ami javíthat a póló-helyzeten, az a rányomtatott egzotikus helységnév, ami vagy nagyon-nagyon messze van, vagy valami menő hely, ahol egyszer már voltunk. Ezt mindenkinek észre kell venni, merthogy az nem tudom, hogy feltűnt-e, hogy ezek a pólók sosem viseltetnek ott, amely hely éppen rájuk van írva, hanem mindig máshol. Kissé félek már leírni már bármi kívánság jellegű dolgot is, de régóta keresek egy „Újpest-Városkapu” vagy „Népsziget” feliratú pólót, hogy például Londonban viselhessem!

Illetve, van még egy dolog, ami igazolhatja a póló viselését: a humoros felirat! Nemrég láttam egy kövér pasit felém araszolni, a pólóján ezzel a felirattal: „Fat man are harder to kidnap!” (A kövér embereket nehezebb elrabolni!) Ez tetszett, ezért elmosolyodtam. Ezt ő észrevette, ő is elmosolyodott, és a világ egy pillanatig szebb és jobb hely lett!

Elmondtam ezt a történetet néhány volt tanítványomnak, akik rögtön el is láttak extrém darabokkal. Van például „Ha döglött a lovad, legyen szőlőd Tokajban” dakota közmondásos pólóm, illetve megkaptam az „ElQrtad!” feliratú klasszikus darabot is. A legjobb viszont ez: „I love animals! They’re delicious!” (Szeretem az állatokat! Jó ízűek!)

Na ezzel a legutóbbival vigyázok, mert találkozhatok művészlelkű, fellegekben járó, elvont, természetvédő, „ugyeszerintedisaranyosaakoalamacika” nőkkel, akikbe annyi humorérzék szorult, mint egy háromszoros termonukleáris plutóniumbombába, és azonnal megítélnek, és tirádákat zengnek arról, hogy minden gonosz ami hímnemű.

De legeslegnagyobb kedvencem egy negyedik póló. Sötétkék, tehát abszolút elfogadható színű és szó szerint ez van ráírva: „****!” Igazából ez semmit nem jelent, de mégis tudjuk, hogy mit jelent, mert a világ összes nyelvén a legrosszabb szavakat foglalja magába.

Kevés alkalommal viseltem még, de mindenkinek tetszett és érdeklődtek, hogy hol lehet ilyet vásárolni. Annyira sikeres volt, hogy egyszer munkából hazafelé menet a Bazilika felé sétáltam és egy japán turistacsoport megkért, hadd csináljanak velem egy csoportképet azoknak az ismerőseiknek, akik nem hallgattak a rábeszélésre, és nem jöttek el velük kirándulni Európába.

Most erre mit mondjak? Kedves Japánban Maradottak! I am bery, bery solly!

Hozzászólások

@

Küldés