Női naivság, internetre fel!

Robert H.Raven  2009.5.5. 7:27

Állítólag az illuzionisták nem különösebben ügyes emberek. Viszont egy dologban nagyon jók, és erre épül a sikerük is.

Mégpedig abban, hogy elhitetik a közönséggel, hogy az fog történni, amit a közönség látni akar. Vagyis a néző elhiszi, hogy a bikinis cicababa becsücsül a páncélszekrénybe, és rövid hókuszpókusz után nyuszi vagy galamb formájában jön elő. Teljes a siker, taps, függöny le!

Ez engem kicsit a női naivitásra emlékeztet, ami gyakran igazi csodálattal valamint aggódással tölt el. Régebben is voltak ilyen „kapcsolat-illuzionista” férfiak, de meg kellett dolgozniuk a sikerért, manapság viszont az internet kinyitotta Pandora szelencéjét, és kimeríthetetlen eszköztárhoz juttatta a női naivitásra pályázókat.

Nézzük a jelenséget konkrétan! A sztorit több hölgy történetéből gyúrtam össze, de valójában lehet, hogy csak a neveket kellett volna kicserélni, mert mindegyik történet majdnem ugyanarról szól.

A hölgyeink megismerkednek az interneten egy pasival – ki-ki a magáéval –, akivel egyre gyakrabban leveleznek, és rövid idő alatt eljutnak odáig, hogy órákig chatelnek, viccelgetnek, beszélgetnek erről-arról, már a gyerekvállalásról is. Teszik mindezt egészen gyakran, szinte minden másnap este. A hölgyemény már rohan haza, hogy odaülhessen a gép elé és várja a lovagját. Még soha nem találkoztak egymással, de fotót már küldtek egymásnak.

Hoppá, a fotó! Nos, engem, ha kicsit sejtelmesen megvilágítanak, valamint ha hunyorgunk és kicsit balra, felfelé nézünk, akkor össze lehet téveszteni Brad Pitt-tel. Egyéb módon nem! Ennyit a fotóról.

Lánykáink nagyon lelkesek, mert szerintük lovagjaik mások, mint az összes többi. Érzékenyek, nem félnek kimutatni az érzéseiket. Hah! És például épp Vízöntők...!

Na, most kis közbeszúrás, csak igazodási pontként! A horoszkóp, a csillagjegy minden –ismétlem MINDEN – egészséges lelkületű heteroszexuális férfi szerint marhaság. Az lehet, hogy mást mondanak, de legbelül egyik sem hisz benne. Nekem, ha tetszik egy nő, akkor nemhogy Vízöntő, de vízszivattyú is leszek, ha az kell a kapcsolat sikeréhez.

Visszatérve, aztán a nagy internetes l’amour egy pontján kiderült, hogy a drót túlsó végén leledző pasinak sikerült összeszednie egy barátnőt. Kérdéses barátnéink gratulálnak közvetlen azután, hogy elalélnak attól, hogy milyen őszinte emberrel hozta össze őket a sors, hogy ezt az infót velük így megosztja a férfi. „Minthogy nem akarok tőle semmit, így továbbra is barátok maradunk” – hangzik ilyenkor a mondat. De aztán előjön a kisördög és kiderül, hogy amióta létezik tudomás a barátnőről, egyre többet gondolnak a férfira, és latolgatják, talán jó volna vele találkozni, mert ha az esetleg ismét egyedül lesz, akkor talán eljönne az ő idejük is...

Erről kérdezik aztán a nők az én véleményemet.

Amikor sztorit hallok arról, hogy valaki hónapokon keresztül órákat tölt egy olyasvalakivel, interneten keresztül „beszélgetve”, akit még soha nem látott, azon gondolkodom, hogy vajon lehet-e még ezt a hibát valahogy, vagy valamivel felülmúlni? Oké, tudom, hogy Hollywoodban tudnának ebből filmet csinálni, de az Isten szerelmére, Hollywood amerikaiaknak készít filmet, ahol az átlag IQ szint kevesebb, mint az áprilisi középhőmérséklet Celsiusban kifejezve!

Az internet jó az első két-három alkalommal, de utána, nosza, fel a szexi rucit, és irány az első teázó, vagy szerencsésebb országokban, Starbucks! Ez a korrekt procedúra, és halogatni ezt egyenlő a felsüléssel. Nem lehet közel kerülni valakihez, ha nem mentünk át a „Fizikai Vonzódás” tesztjén, és ennek a tesztnek a sikeres abszolválása nélkül időt és energiát invesztálni ilyen kapcsolatba annyi, mintha egy köteg bankót menet közben kiszórnánk az autónk ablakán, és remélnénk, hogy az összeg majd idővel kamatostól visszakerül a bankszámlánkra.

De van még rosszabb is!

Honnan tudható, hogy nincs évek óta barátnője? Félreértés ne essék, nem az internetes társkeresés ellen ágálok, mert szerintem az internetes ismerkedés a huszonegyedik században pont olyan eszköz, mint száz évvel ezelőtt a fonóba járás vagy/és a szüreti bál volt. Ám ezt is, mint mindent, ésszel kell csinálni!

Azt mondja az egyik barátném, hogy ő érzi, ha igazat mondanak neki, és nem ismeri félre. Én meg azt érzem, hogy a pasi otthon nem azon tűnődik, hogy vajon milyen virágmintás tapétát applikáljon fel a falra.

De még ez sem elég. Van ennél rosszabb is!

Ez az általam imádott kis hölgy, meg is kérdezi nyíltan a pasitól ezt : „Majd ha esetleg mégis egyedül maradsz, akkor ott lehetek neked én?” Persze csak úgy viccesen kérdezi meg, de ha a partner vevő rá, akkor lehet komoly is a kérdés. Hogy is lehetett volna ennél szebben azt mondani, hogy „Én száz százalékig érdeklődöm irántad, a te érdeklődésed irányomban viszont nulla. Ha mégis akarsz, akkor gyakorlatilag semmit nem kell tenned, csak füttyentened.” Bizony nem tenném a kezem a tűzbe, hogy nincs még két-három nő, aki hasonlóan érez, mint az én barátném, vagy nincs még két-három aktuális barátnő is a porondon.

Hölgyek, naivnak lenni lehet, sőt néha lelket simogatóan jó is tud lenni, de mindig maradjon egy kis hely az események józan értékelésének is!

Hozzászólások

@

Küldés