Jogok és törvények (2)

Huszár Ágnes 2011.5.18. 4:55

A fogyatékossággal élő személyeket érintő dokumentumokról.

Az egyezményt elfogadó államok elismerik a fogyatékossággal élő személyek azon jogát, hogy másokkal azonos alapon vegyenek részt a társadalmi és kulturális életben. Minden szükséges intézkedést meg kell tenniük annak biztosítására, hogy a fogyatékossággal élő személyek hozzájussanak a művelődést biztosító kulturális anyagokhoz, a televízió műsoraihoz, filmekhez, színházhoz, sporttevékenységekhez, szabadidős programokhoz. Ugyanis ezeknek a személyeknek is joguk van sajátos (fogyatékosságukból és ép képességeikből eredő) emberi, szociális, kulturális és nyelvi identitásuk elismerésére és támogatására. Számukra is elérhetővé kell tenni a különböző témájú előadások vagy szolgáltatások helyszínét, és biztosítani az oda való akadálymentesített utazást.

Fogyatékossággal élők életének színvonalát befolyásolja a 2003-ban az Európai Fogyatékosügyi Kongresszus által elfogadott Madridi Nyilatkozat is. Ez a dokumentum az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata alapján kimondja, hogy a fogyatékos embereknek is jogban áll gyakorolni állampolgári, politikai, szociális, gazdasági és kulturális jogait. A nyilatkozat alapján a fogyatékos emberek és képviselőik esélyegyenlőséget és egyenlő hozzáférést követelnek az egészségügyi, szociális, közoktatási, munkaügyi lehetőségekhez, valamint a fogyasztási javakhoz, termékekhez és szolgáltatásokhoz. Hangsúlyozza, hogy a fogyatékos emberek igényeit, a fogyatékossággal élők sokszínűségét figyelembe kell venni, hogy kellő színvonalon és mértékben vehessenek részt a környezetük eseményein.

A Madridi Nyilatkozat a fogyatékos emberekre is fogyasztóként tekint, akik önálló döntéseik és felelősségérzetük alapján választhatnak az aktuális tevékenységek közül. A dokumentumban lefektetett jogok gyakorlásához az egész Európai Közösségnek törekednie kell az akadálymentes Európa létrehozására, ahol a fogyatékossággal élő emberek teljes mértékben ki tudják bontakoztatni társadalmi részvételüket és önálló aktivitásukat. Ezen kívül a támogató szolgáltatásoknak a fogyatékos emberek szükségleteihez kell igazodnia, és integrálódásukat kell elősegítenie.

A nyilatkozat nem feledkezik el a fogyatékos személy családjáról sem. Kijelenti, hogy a családsegítő intézkedéseknek úgy kell támogatnia a fogyatékos emberek családtagjait, hogy a családok a legbefogadóbb módon szervezhessék a fogyatékos személyek mindennapjait. A fogyatékos személyek és családjaik szükségletei eltérőek, ezért már a számukra szervezett tevékenységek tervezésénél figyelembe kell venni az igényeiket, a fogyatékos személyeket be kell vonni (!) az őket érintő döntésekbe. Fontosak az olyan átfogó megoldások tervezése, amelyek figyelembe veszik az egész embert az egyéni adottságaiból kiindulva.

Miért fontos egy átlagembernek tudnia, hogy léteznek ezek a nyilatkozatok? Ennek rengeteg oka van. A legtöbb ilyen nemzetközi szintű dokumentum alapvető célja a társadalom gondolkodásának teljes megváltoztatása, hogy kialakuljon az emberekben a másság elfogadásának képessége. Nem is gondolná az egyszerű állampolgár, hogy az elfogadással már alapvetően támogatja a fogyatékossággal élő emberek társadalmi beilleszkedését. Ezen kívül ezek a nyilatkozatok ösztönzik, elviekben irányítják az állami, a helyi szintű szervezeteket is. A fogyatékossággal élő személyeket aktuálisan érintő intézkedéseik ezekből az alapokból indulnak ki. Így fontos, hogy egy átlagember ismerje a helyi intézkedések elméleti hátterét – amelyek az érintettek mindennapjaira vonatkoznak, és az ép emberek is érzékelik azokat.

A szabályok és törvények hatással vannak a fogyatékos személyek egyéni fejlődésére is. A társadalmi, politikai és gazdasági szervezetek feladataként határozzák meg azt, hogy a szolgáltatások és ellátások rendszere ösztönözze a fogyatékos embereket, hogy szerves részei legyenek/maradjanak a társadalomnak, amelyben élnek. Hangsúlyozzák, hogy a fogyatékos embereknek elérhetővé kell tenni ugyanazokat a szolgáltatásokat, mint amilyeneket az ép társadalom tagjai használhatnak, hogy ők is jelen legyenek az élet minden (!) területén.

Aki eltöltött már pár órát egy fogyatékossággal – mégis teljes életet – élő személy társaságában, közösek voltak az élményeik valamilyen tevékenység közben, az tudja, hogy segítenie kell a sérült személyek alkotó, művészi és szellemi képességeinek fejlesztését. Ugyanis a fogyatékossággal élők képességeit, adottságait hasznosítani lehet saját javukra és a társadalom gazdagítása (!) céljából.