Nemsokára

Puha Andrea 2013.6.28. 4:05

Az ajtónyitásnak van valamije, hangja, amit az ember észrevesz...

Csutka épp az egyik könyvet nyitja ki a közepe táján, hogy az orrával végigszimatoljon rajta, mikor anya meg apa azt mondják neki, hogy elmennek, de nemsokára jönnek. Dolguk van. Csutka beáll az ajtóba, nézi, ahogy beülnek az ezüst autóba, és kigurulnak a látószögéből. Pedig igazán erősen szuggerálja, hogy annak a látószögnek ne legyen vége.

Sose történt még ilyen. Csak áll az üres házban, és az óra előtt állva próbálja beazonosítani, mit is takar az a fogalom, hogy: nemsokára.

Először még igazán buli az egész, mert megkeresi a dugicsokit (spájz, ajtó mögött, fenn a polcon, apu azt hiszi, Csutka nem tudja). Szék odahúz, tárgyak lever, aztán ugyanez a dugikönyvvel (ebédlő, kettesszekrény fenn, apu szintén azt hiszi, Csutka nem tudja). Fotel odatol, majdnem leesik, fotelbe kucorodik, csokit majszol, olvas (majd, ha apu tényleg odaadja, úgy kell csinálni, mintha sose látta volna). Aztán a sokadik oldal után ideges lesz. Nemsokára. Hülye szavak. Hülye felnőttek.

Aztán a bejárati ajtóhoz – orrát odanyomja az üveghez, kinéz, sehol senki.

Rémület. Túl nagy a csend. Akarom mondani, túl kevés a mozgás.

Mi van? Hol vannak?

Szürkület. Csutka oda-vissza rohangál. Bejárati ajtó, ablakok a hátsó udvarra, mint a kergemarha. Hogy lássa, ha valaki jön.

Rémisztő, hogy anyuék nincsenek itthon, mert mi van velük? Jól vannak? Mikor van az a nemsokára? Mi van, ha már elmúlt? Akkor mért nincsenek itt?

Rémisztő az is, hogy Csutka itt van egyedül, a ház üres, bármikor bárki bejöhet, mint a tévében. És olyankor történik valami rossz. És Csutka nem hallja. Mert az ajtónyitásnak van valamije, hangja, amit az ember észrevesz. Mint a tévében. Odakapják a fejüket. A lépteknek is van ilyenje, mert mutatják: aztán a nő vagy férfi a házban tudja, hogy valaki van ott. De Csutkának csak két szeme van, azt se tudja úgy mozgatni, mint az a zöld izé. A kaméleon. Ezért rohangál.

Ablak, ajtó, másik ablak. Azért kell minden ablakhoz odamenni, mert nem lehet rálátni a ház oldalára. Azt bárki megkerülheti. Ezért kell figyelni hátra, meg előre. Előre azért is, hogy mikor áll a kapu elé az ezüst autó. Mert akkor anyuék megjöttek.

Kimerítő. Csutka felrohan az emeletre, beront mindenhová, hogy nincs-e ott valaki. Eltökéli, hogy leüti. Simán. Miazhogy! Ha lát valakit, akinek nincs ott keresnivalója, lelövi. Fantáziál, próbálja elterelni a figyelmét. Visszaül a fotelbe, olvas, úgy csinál, mintha nem lenne ideges, hogy biztosan senki nincs a házban, se azon kívül.

De hiányzik a bizonyosság. Ezért vándorol. Szobák, emelet, ablak, ajtó. Amit lát, csak az bizonyos.

Aztán begördül a kapu elé az autó, Csutka megnyugszik, most már felszabadultan csinálhat bármit, ágyba kucorodik, könyv. Nyugalom. Anyuék hallanak helyette. Szólnak, ha valami van.