Türelemhatár


Puha Andrea  2010.11.10. 13:58

Rohanós nap volt.

Rengeteg előadás, sorban állás az ügyfélszolgálaton, vonatozás haza. Időközben még a bankba is be kellett ugranom, számlakivonatot kérni. Barátnőm, akivel együtt szoktam utazni, velem jött.

Mikor sorszámot akartam kivenni, elgondolkoztam a kis automata előtt, hogy melyik számot is kellene megnyomnom. Barátnőm türelmetlenül rábökött az egyikre, s a gép sorszám- nyelvet öltött rám, várva, hogy kitépjem. Picit ingerülten rántottam ki a papírszeletet, a gép megrezzent, talán nyögött is egyet, s leültem, várva, hogy sorra kerüljek. Türelmesen néztem a kijelző táblát, a következő szám az enyém volt. Barátnőm már árgus szemekkel figyelte, hogy melyik ablakhoz fogok menni, honnan áll fel előbb az ügyfél.

Ekkor kezdtem el számolni magamban.

Kisvártatva az egyik ablaknál ülő férfi felállt, kiment a bankból, s a lézertáblán felvillant a sorszámom a hozzátartozó ablakszámmal. Odasétáltam, meglepetten láttam, hogy barátnőm is mellettem áll. Ám legyen! Előadtam sóhajomat a banki alkalmazottnak, aki kérdezett valamit, s mivel nekem szokatlan volt a hivatalos szleng szavait leolvasnom a nő szájáról, kicsit lassabban haladt a beszélgetés, s a következő kérdésnél barátnőm, megelőzve engem, válaszolt. S onnantól kezdve én kiestem a kommunikációs térből, s átkerültem a megfigyelői státuszba.

Vettem egy nagy levegőt. Odaadtam a személyi igazolványomat a hölgynek és rákönyököltem a pultra. Egykedvűen figyeltem, ahogyan barátnőm válaszolgat a kérdésekre, és elgondolkoztam rajta, hogy tényleg segítő szándékból teszi- e. Láttam az arcán a türelmetlenség árnyékát, bár tény, hogy némi segítőkészség is volt benne. Biztosan. Aztán elkezdtem magamat elemezni, tudván, csak akkor nem kezdek el ordítani, ha kielemzem a helyzetet és rájövök, mi az, ami idegesít. Idegesített, hogy hülyének néznek, mint ahogyan az is, hogy nem vesznek emberszámba. Nekem is van szám, és még ha lassabban is, de el tudok intézni mindent. Ha barátnőm nem szól közbe, én is válaszolok. Ha valamit nem értek, hát rákérdezek még egyszer. De hogyan kérdezzek rá, mikor annak a lehetőségét is elveszik?!

Fapofával nyúltam a számlakivonat után. Miközben elraktam az igazolványommal együtt, kilöktem magam a bank ajtaján. Az utcán barátnőm nagy vehemenciával elkezdett tanácsokat osztogatni.
– Legközelebb, ha bankba mész...
– Legközelebb egyedül megyek – vágtam közbe.

Seperc alatt tudomásul vette.



Hozzászólások

violka, 11. 11. 2010 17:47:38 igazad van
Szia! Igazad volt ,ne hadd ,hogy masok intezkedjenek helyetted,ha az ides anyad is ezt vegre mar megertette. :) Kulonben az irasod tetszik.
Pandi:), 14. 11. 2010 01:52:32
Koszi, idesanyam:)))
@


A rovat további cikkei

Nemsokára

Puha Andrea

Az ajtónyitásnak van valamije, hangja, amit az ember észrevesz...

2013.6.28.   


Hangmás

Juhász Fanni

A hallássérült gyerekek sok esetben másnak érezhetik magukat egészséges társaikkal szemben. (Videóval)

2013.2.19.   


Látni a hangokat

Juhász Fanni

Milyen érzés látni a hangokat? Nézni a dallamokat? (Videóval)

2013.2.6.   


Ismétlés

Puha Andrea

Azt mondják, a történelem ismétli önmagát. Vannak helyek, ahol az emberrel megesnek ugyanazok a dolgok.

2012.9.21.   


Csonttörés szimfónia

Puha Andrea

Amikor már minden másként ropog.

2012.9.13.  2    6


Kint meg bent

Puha Andrea

Valami annyira furcsa volt. Több zaj, kevesebb zaj. Több zaj, kevesebb zaj.

2012.9.5.  1   


A dugó

Puha Andrea

Este volt, és fűszeres füst terítette be az udvart.

2012.8.28.   


A döntés

Puha Andrea

Két hét próbahordás után ismét a fül-orr-gégészeten ültem, és patthelyzet volt.

2012.8.21.  2    8


Új hangok

Puha Andrea

Apu hangja olyan, mint egy medvéé, mondtam, pedig sose hallottam még igazi medvét brummogni.

2012.8.8.  1   


Semmi

Puha Andrea

Látom, hogy beszél, mozog a szája, és mikor felém néz, azt mondja: semmi.

2012.7.9.    4


Dilemma

Puha Andrea

„Mellékesen megjegyezném...” Törlés. Fejcsóválás. Homlokdörzsölés. „Egyébként hallássérült vagyok."

2012.3.14.  1    13


Zajdallam

Puha Andrea

Meghallják, rezzentem össze ijedten, mikor leraktam a talpam a szőnyegre.

2011.12.26.