Tabutéma

Puha Andrea 2008.10.27. 16:05

Irodaterem, asztalok tele papírokkal, dolgozó emberek.

Sercegnek a tollak, itt-ott leesik egy könyv, pecsét koccan, a következő pillanatban a széken ülve kigurul egy nő a szekrényekhez, arcán aggodalom, már-már kín látszódik. Szemével ide-oda sandít, majd egy óvatlan pillanatban, mikor senki sem figyel, begördül a vécére. A következő percben boldog vigyorral, szék nélkül látjuk újra. Ismerős? Hogy honnan? A tévéreklámokból. Tudjuk, a tampon mindig segít! De a legújabb reklámokat már a vámpírokra alapozzák. A szobákban fejjel lefelé lógó nők alszanak, hogy ne legyen szivárgás éjjel – persze tamponnal szép álmunk lesz! És arra is emlékszünk bizonyára, mikor azt az ominózus kék folyadékot két mosolygó nő két különböző szárnyasbetétre öntötte, majd ollóval kettévágta, s idegesítő, tenyérbemászó hanggal közölte, hogy melyik márka szívja fel jobban...

Az üzletekben szinte egy egész sorvan az egészségügyi betéteknek szentelve. Kicsi, normál, nagy méret, illatos, vagy éppen nem az. Lehet szárnyas, egyszerű, tangás, a tampon pedig csavart is. Ebből a rengeteg variációból, márkából mindenki megtalálja a neki valót. Újat próbálhat ki, olcsóbbat, drágábbat, végül hűségesen ragaszkodhat a kedvenc, megbízható termékéhez.

A régi időkben nagyanyáink még nem ismerték ezeket a árucikkeket. Se a tampont, se betétet. Helyette ruhaanyagból varrtak maguknak párat, s azt használták. Persze, azoknak a nedvszívóképességük sem bírt sokat, nem lehetett eldobni sem, s ha az asszonyok kimentek dolgozni a gabonaföldekre reggeltől estig, bizony még kellemetlen „balesetek“ is előfordultak. Nagyanyák, anyukák az éj leple alatt mosták, áztatták ezeket a létszükséglethez fontos ruhákat, hogy a gyerekek ne lássák meg. De hát ugye, minden lány rájön egyszer...

Tabutéma volt ez még akkor, ma már nem az. Minden csatornán visszaköszönnek: hol egy tengerparton szenvedő lány életét megmentve, hol a repülőtéren, vagy akár buli előtt. A szexuális felvilágosító előadások után pedig az osztályokban kötnek ki, ahol jól felszívatják a fiatalok vízzel – persze ezt a sorsot az óvszer sem kerüli el. Észrevehető, hogy a mai fiatalság egyáltalán nem húzódozik a témától. Fiúk ugyanúgy kézbe veszik, kérdezősködnek róla, viccelődnek. Úgy látszik egész más generáció vagyunk, mint a régiek. Oldottabbak, szabadabbak, vadabbak.

Talán, ha mondanom kellene valamit, ami nélkül a nő élete nehéz lenne, azok az egészségügyi cikkek. Gondoljunk csak bele! Éppen ülünk az irodában, s akkor hirtelen ránk tör a felismerés: ,,Megjött!“ Tudjuk, mert érezzük, ezt egy nő mindig megérzi. Nyúlnánk a táska után, de rájövünk, hogy nincs nálunk semmiféle életmentő eszköz. Elfogyott! Az utolsót épp tegnap kölcsönöztük valakinek, aki szorult helyzetben volt. A környéken senki, aki adhatna. Üzletbe menni már túl késő.

Szóval? Mi az, ami könnyebbé teszi a nők életét?