Az igazság tényleg fáj?


Oriskó Renáta  2014.5.14. 2:17

Nem hinném. Vagy talán mégis, akkor és ott biztosan. De azután elgondolkodtat...

...és rájövök, hogy az őszinteséget többre értékelem a kitérő válaszoknál, a hazug szavaknál.

Akkor mégis miért hazudunk, s miért érezzük azt, hogy néha szépítenünk kell a valóságot? Hogy lesz a gyermeki füllentésből egy nagyon is negatív emberi tulajdonság? Mert gyerekként még füllentünk. Füllentünk egy rosszabb osztályzatról, mert mi persze készültünk, csak hát a tanító néni teljesen mást kérdezett tőlünk feleléskor. Vagy füllentünk arról, hová tűnt a csoki a felső polcról, hiszen a csokinak mindig lába kél... Pedig már gyerekként is tudjuk, hogy hazudni nem szép dolog.

Akkor mégis mi visz rá minket erre?

Talán a megfelelni vágyás, illetve a „muszáj”, mert úgy hisszük, meg kell felelnünk az elvárásoknak. Hazudunk a főnökünknek arról, hogy egyáltalán nem gond a szombati túlóra. Pedig ebben a hónapban már ez a harmadik…

Talán az, hogy nem akarjuk megbántani a másikat, nem akarunk konfrontálódni.

Minap olvastam egy cikket arról, hogyan vehetjük észre, ha valaki nem mond igazat. A szemkontaktus kerülése, a testbeszéd, az arcmimika megváltozása mind árulkodó jelek. Viszont a cikk kiemelt egy érdekes dolgot, amivel nagyanyáinknak (legalábbis a többségnek) még nem volt alkalmuk találkozni, ez pedig a közösségi oldalakon való kommunikáció. Ugyanis az addig folyamatos beszélgetés lelassul, megakad, mert a hazugság kitalálásához bizony idő kell. Ez előbeszédben annyira nem észrevehető, hiszen a kommunikáció folyamatos, nem hagyhatjuk abba a beszélgetést, mondjuk tíz percre, míg kitaláljuk a megfelelő választ, hazugságot, kifogást. Elgondolkodtató a feltevés, bár kétlem, hogy ezt készpénznek kellene venni.

És még mi visz rá a hazugságra? Talán az, hogy egy idő után mindannyian megtanuljuk, hogy nem kell mindig és mindenkivel teljesen őszintének lenni.
Mindig és mindenkivel nem, de önmagunkkal igen.

Másokat becsaphatunk, bár előbb-utóbb mindig kiderül az igazság, de saját magunkkal ne tegyük ezt! Legyünk legalább önmagunkhoz őszinték! És inkább másokhoz is, bár az igazság néha fáj – de őszintén: ki az, aki hazugságban szeretne élni?



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Színház az egész világ

Tompa Orsolya

„Légy önmagad, mindenki más már foglalt!"

2014.7.23.   


Miért hazudunk?

Rajczi Viktória

Számtalan olyan dologról hazudunk, ami azt az érzetet kelti bennünk, hogy minden jobb lesz.

2014.6.30.    9


Mosolyogva vállalom: hazudtam

Palkó Emese

Sokszor hallom sok helyről, hogy sokan hazudnak, sokat és sokszor.

2014.6.27.   


Ámítás a rajzfilmekben

Kozma Eszter

A rajzfilmek hatása a kislányokra a nők elleni erőszak témája kapcsán merült fel bennem, de tökéletes példa arra is, mivel áltatják magukat a nők.

2014.6.26.    6


Önámítás vagy önnyugtatás?

Haizok Melinda

Ha a saját belső világunkkal nem élünk harmóniában, akkor mégis mit közvetítünk kifelé?

2014.6.16.   


Hazudunk, ha nem is muszáj

Kovács Márta

Hazudni sokféleképpen lehet – végtelenségig lehetne sorolni a hazugság fajtáit.

2014.6.9.   

A rovat további cikkei

Pia fraus

Bányai Ilona

Nincs a világon olyan ember, aki még nem kényszerült soha hazugságra.

2014.6.4.    11


Mindenki hazudik

Kiss Adrienn Éva

Vannak, akik rezzenéstelen arccal képesek állítani a valótlant, mert tudják, ez vezeti őket a sikerhez.

2014.5.29.    25


Kegyes hazugságok

Jády Mónika

A legtöbben örömet színlelnek akkor is, ha olyan ajándékot kapnak, amire egyáltalán nem vágytak.

2014.5.27.    11


Nézőpont kérdése

Mester Györgyi

Amikor meglátta, el akarta kerülni a találkozást. Nem sikerült...

2014.5.19.   


Az én igazam

Bányai Ilona

Talán tíz éves lehettem, amikor úgy döntöttem, hogy mindig igazat fogok mondani.

2014.5.5.    25


Kívül és belül

Póda Erzsébet

Ma már mindent és bármit elhiszünk...

2014.5.1.    16