Színház az egész világ

Tompa Orsolya 2014.7.23. 3:29

„Légy önmagad, mindenki más már foglalt!"

William Shakespeare-nek igaza volt, de Oscar Wilde-nak is, miszerint: „Légy önmagad, mindenki más már foglalt." A legtöbben ezt is tesszük, önmagunkat adjuk. Kitartunk amellett, akik vagyunk, és megpróbáljuk nem követni azokat, akik színészkednek. De mind tudjuk, hogy a színészkedés egy olyan dolog, amit nem lehet kikerülni.

Hiszen mindannyian színészkedünk néha.

Eljátsszuk, hogy nem vagyunk szomorúak, inkább mosolygunk.
Karcsúsított ruhát veszünk fel, hogy ne lássák, ha felszedtünk néhány kilót.
Sminkelünk, mert el akarunk rejteni valamit.
Eljátsszuk, hogy szeretjük a férfit, aki mellettünk van, miközben már régen kihunyt a tűz.
Azt mondjuk, nem érdekelnek a részletek, miközben majd megöl a kíváncsiság.
Push-up melltartót veszünk fel, mert kicsi a mellünk.
Eltitkoljuk, hogy a srácba, akivel olyan közel kerültünk egymáshoz, fülig beleszerettünk.
Azt mondjuk, jól vagyunk, miközben este álomba sírjuk magunkat.
Úgy teszünk, mintha nem tudnánk, hogy a barátunk megcsalt valakivel, akit jól ismerünk, de bosszút tervelünk, miközben mosolyogva játsszuk tovább a kedves, aranyos barátnő szerepét.
Azt mondjuk, salátát kérünk, mert vigyázunk a vonalainkra, otthon meg két pofára zabálunk be mindent, mert majd éhen halunk.

Hátat fordítunk, mert nem akarunk szembenézni a következményekkel, nem vágunk bele abba, amit szeretnénk, mert félünk, de hajt a vágy, hogy „mi lenne ha...”

Ezek azok a dolgok, amik csak apróságok, ettől még önmagunkat adjuk, hiszen ezek vagyunk mi. Ezektől a dolgoktól válunk azzá, akik valójában vagyunk. Néha tehát nem baj, ha színészkedünk, de sose szabad átesni a ló túloldalára, mert a végén csúnyán megüthetjük a bokánkat.