Eltitkolt igazság

Bíró Szabolcs  2007.9.16. 8:02

Hat évtizedes hazugságról rántották le a leplet.

A Wehrmacht tábornokai hosszú évekig azt állították, semmit sem tudtak a holokausztról, a zsidók, romák, szlávok, homoszexuálisok, fogyatékossággal élők és egyéb, alacsonyabb rendűnek tartott emberi csoportok ellen elkövetett bűnökről.

A világ több mint hatvan éven keresztül úgy tudta, csak az SS és Hitler tudott a fajelmélet részleges végrehajtásáról, a birodalom katonái, tábornokai és egyéb magas beosztású tisztjei azonban csak a hazáért harcoltak. A háború alatt a Wehrmacht és a Luftwaffe több magas beosztású tisztje is brit hadifogságba került. Ők a háború után leveleket írtak Churchillnek, szabadlábra helyezésüket kérték, s azt ígérték, hogy segítenek egy új, békés Németország megteremtésében. Ezt a kérelmüket azonban elutasították, hisz a hadifoglyok nem tudhatták, hogy a fogságban töltött beszélgetéseik minden egyes szavát gramofonlemezre vették.

A brit titkosszolgálat MI19-es részlege 1942 és 1945 között egy titkos műveletet hajtott végre, melynek során a fontosabb beosztású német tiszteket a londoni Trent Park egyik épületében tartották fogva, közös börtöncellákban, melyeket bemikrofonoztak. Eleinte még csak hadicseleket akartak kihúzni a foglyokból. Idővel azonban rájöttek, hogy sokkal több mindent megtudhatnak. Több száz ember közreműködött az ügy érdekében: technikusok, tolmácsok, besúgók és ügynökök… Különféle „csalikat” vetettek be annak érdekében, hogy a tisztekből használható információkat csikarjanak ki: a háború állásáról szóló újságcikkeket és rádiós hírfoszlányokat juttattak el hozzájuk, és összezárták a Wehrmacht tábornokait a Luftwaffe parancsnokaival. Az eredmény megdöbbentő volt: műveleti titkok helyett valami egészen mást tudtak meg a foglyoktól…

A háború alatt 10 191 német, illetve 567 olasz fogoly fordult meg a Trent Park épületében, és az MI19-nek 64 427 beszélgetést sikerült lemezre játszania. Most, amikor a foglyok közül talán már senki sem él, hozták napvilágra a 167 legjelentősebb felvételt, melyben a harmadik birodalom hadseregének vezetői elborzadva mesélik egymásnak azt, amit ezután egész életükben tagadtak.

A legmegrázóbb részletek

Von Thoma tábornok, egy oroszországi páncélos hadosztály parancsnoka: „Szégyellem, hogy tiszt vagyok. (…)Persze, hogy (Hitler) mindenről tudott. Titokban élvezte is. Aaz emberek nem lármázhattak – ha megtették, letartóztatták és megverték őket.”

Heinrich Kittel altábornagy: „Miket láttam! Lettországban, Dvinszk közelében az SS tömeges kivégzéseken gyilkolta le a zsidókat. 15 SS katona és kb. 60 lett volt jelen, a világ legkegyetlenebb emberei. Vasárnap reggel még az ágyban voltam, amikor meghallottam a lövéseket. Kinéztem, férfiakat, nőket és gyerekeket láttam, mindegyiket meztelenre vetkőztették. A kivégzők először egy kupacba rakták a ruhákat. Aztán 20 meztelen nőnek az árok mellé kellett állnia. Belelőtték őket. (…) Arccal az árok felé…. Aztán mögéjük lépett 20 lett, és mindegyiket fejbe lőtte, beleestek az árokba.(…) A hároméveseket megragadták a hajuknál fogva, felemelték és lelőtték őket, majd bedobták őket az árokba. A saját szememmel láttam. Bárki láthatta. (…) A nők kérdése nagyon homályos fejezet. Nem is tudjátok, hogy milyen hitvány és buta dolgok történtek.”

Edwin von Rothkirch und Trach tábornok: „Hadd mondjak valamit, az elgázosítás messze nem a legrosszabb dolog! (…) Először az emberek megásták a saját sírjukat, aztán a kivégzőosztag lelőtte őket. Néhányan nem haltak meg, és egy réteg földet lapátoltak közéjük. Voltak rakodóik, akik a holttesteket rájuk pakolták, mert túl gyorsan estek a gödörbe. Az SS tette ezt. Ismertem egy SS parancsnokot, aki azt mondta: ’Le akarja fényképezni a kivégzést? Mindig reggel lőjük le őket, de ha szeretné, még van néhány, azokat délután is lelőhetjük.’”

Dr. Friedrich Von der Heydte ezrdes: „Félmillió embert végeztek ki ott (a csehszlovákiai Theresianstadtban lévő koncentrációs táborban). Úgy tudom, az összes bajorországi zsidót oda vitték. De a táborban soha nem volt túlzsúfoltság. Értelmi fogyatékosokat is elgázosítottak.”

Walther Bruns vezérőrnagy (a több ezer rigai zsidót lemészárló kivégzőosztagokról): „Azok a cinikus megjegyzések! Bárcsak azt láttam volna, hogy az óránként váltott kivégzők utálattal végzik a munkájukat, nem pedig olyan megjegyzéseket tesznek, hogy 'Ott jön egy zsidó szépség!' Még mindig emlékszem mindenre – egy csinos nőre égővörös ingben. A sok beszéd arról, hogy a fajt tisztán kell tartani. Rigában először megerőszakolták, majd lelőtték őket, hogy ne tudjanak beszélni.”

Erwin Josting ezredes (egy osztrák barátjáról, akitől egy hadnagy azt kérdezte): „,Szeretné megnézni? Igen szórakoztató műsor zajlik errefelé; egy csomó zsidót megölünk’. A csűr tele volt nőkkel és gyerekekkel. Benzint locsoltak rájuk, és elevenen megégették őket. Nem tudják elképzelni, milyen volt a sikítozásuk.”

A cikket, illetve a fent közölt idézeteket azoknak az embereknek ajánlom figyelmébe, akik máig nem hisznek az áldozatok számában, akik még mindig csak nagyszájú mellveregetőknek, saját népük tragédiájából hasznot húzóknak tartják a zsidókat. Mert vannak ilyenek, sokkal többen, mint gondolnánk. De vajon mikor fogják jobban kinyitni a szemüket? Ha ezek a titkos felvételek nem segítenek ebben, hát akkor azt kell hinnem, semmi…

(A pontos adatok és idézetek forrása a Múlt-kor történelmi portál)

Hozzászólások

@

Küldés