Gyermek istenségek


Tóth Zsuzsi  2003.9.25. 18:26

Az ember számára a gyerekek általában az ártatlanságot, a tisztaságot, az őszinteséget, a természetességet jelképezik.

A keresztény kultúrában is fontos szerepet tulajdonítanak nekik. Például Jézusnak, az istengyermeknek, és az egyéb kiskorú mártíroknak vagy szenteknek. Más vallásokban a gyerekek még manapság is kiváltságos szerepeket töltenek be. Hívők milliói rajonganak értük, pedig csak tizenévesek. Sokak szerint ők a harmadik évezred Messiásai. Kiváltságos, de nehéz az életük. Hatalmas felelősség terhe nyomja a vállukat: Isten szavát kell hirdetniük.

Nepál

A Himalája egy kis falujában minden turistának kötelező meglátogatni az élő istenek palotáját. Egy kis borravaló ellenében a templomőr megengedi, hogy az első emeleten lévő fából faragott ajtószárnyak kinyíljanak, és a kis istennő, a kumari, egy pillanatra megjelenjen, s jótékony pillantást vessen ránk.
A kumarik története a leginkább egy egzotikus tündérmeséhez hasonlít. Azt mesélik, hogy az ókori időkben a nepáli királyok találkoztak az istenekkel. 1760-ban, a dinasztia egyik fejedelme, Malfa, megkívánta egy női istenség, Taleju bájait. A sértődött istennő meg akarta leckéztetni a vakmerő halandót, ezért eltűnt a vidékről. Pedig éppen neki kellett védelmeznie a népet a járványoktól és nélkülözéstől, amelyek attól kezdve folyamatosan sújtották a vidéket. A helyzet teljesen reménytelennek tűnt. Ám ekkor a szépséges istennő megjelent az uralkodó álmában, és elmondta neki, hogy egy „kumari“ testében inkarnálodva visszatér, s tovább óvja a térséget és uralkodóit. A papok feladata lesz megkeresni a kiválasztottat.

Csoda történt-e vagy politikai húzás – ma már nehezen tudjuk eldönteni. Viszont azóta is él a szokás: három városból három kumarit választanak egy bonyolult követelményeket sorát előíró lista alapján. A követelmények között szerepel harminc külső jegy, a horoszkóp, valamint a rendíthetetlen jellem, melyről rémisztő próbák során tehetnek tanúságot a jelöltek.

A kiválasztott kislány a templomba költözik, ahol fényűző, de semmiképp sem irigylésre méltó élet vár rá. Nem beszélhet, mert a szó illúziót kelt, s nem léphet ki a templomból. Különleges diétát kell tartania, rendszeresen meg kell áldania a hívőket, és segítkeznie kell az imáknál. Meg kell jelennie az évente bemutatott bivalyáldozatokon, majd egy sötét szobában egyedül kell maradnia a megcsonkított bivalyfejekkel. A kevés szabadság, amit kaphat, hogy iskolába járhat, illetve együtt élhet a szüleivel a templomban. A családja fel van ruházva előjogokkal, hisz egy megtestesült istennőt nemzettek, de kötelességük is van épp elég. Hisz egy kumari ellátása egész napos munkát igényel, a járadéka viszont szerény, még a hívők adományaival kiegészítve is. Nem beszélve a vérrel kapcsolatos „törvényről“: ha a kicsi megsérülne, egy pillanat alatt véget érne a karrierje, ami az első menstruációval egyébként is befejeződik.

Taleju ugyanis az inkarnációhoz egy „tiszta gyermek “ testét akarja. Mert sajnos a nepáli vallás több kultusz alapján is „szent“ terrort folytat a nőiesség ellen. Elismerik a nő jelentőségét (egyes szekták szerint a Nap egy istennő ciklusábol keletkezett, és minden energia, mely a világegyetemet mozgatja, női) de a fontosságát és hatalmát elutasítják. A legjobb példa a képmutatásra, hogy Nepál azon kevés országok közé tartozik, ahol semmilyen gyermekvédelmi törvény nincs érvényben, és ahol a szülők büntetlenül eladhatják gyerekeiket a bordélyokba.

Tanzánia

Szerencsére a következő történetünk főhőse, egy Tanzániában élő fiú sorsa azért jobbra sikeredett. Egy hívő, katolikus családban született. Fidelis névre keresztelték, de már kiskorától kezdve az iszlám érdekelte. Édesanyja elmesélte, hogy a nehéz, fájdalmas terhesség alatt, katolikus vallása ellenére, nem tehetett mást, a közeli mecsetbe ment imátkozni. Úgy véli, ennek köszönheti, hogy szülése fájdalommentes volt. A gyermek pedig, akit korábban attól féltettek, hogy meghal az anyja méhében, makkegészségesen jött a világra.

A kisfiú másfél éves korában egyszerre csak muzulmán imákat akart hallgatni. Mivel Tanzániában a katolikusok kisebbségben vannak, az iszlám rítusok pedig körülöttük zajlanak, az anya azt gondolta, ez egyszerű gyermeki vágyról van szó: fia csak a környezetére akar hasonlítani. Két évig próbálta meggyőzni kisgyermekét, végül mégis elolvasott gyermekének egy muzulmán imát. A kisfiú pedig elmagyarázta, miért igyekszik áttérni Mohamed hitére, majd a szülők rosszallása ellenére ötévesen hirdetni kezdte Allah üzenetét. Az apja hiába fenyegetőzött: a gyermek azt mondta, szívesebben hal meg muzulmánként, mint él keresztényként. Ugyanolyan eltökéltnek tűnt, mint annak idején a keresztények.

Az apa szerencsére demokratikusabb volt, mint az ókori Róma vezetői. A család abbahagyta az iszlám elleni harcot, és a fiú ma hatalmas tömegek előtt hirdeti a Koránt. A hivatalos muzulmán pap sem utasítja el a titokzatos gyereket, aki bár sose tanulta, mégis tökéletesen ismeri az arab klasszikusokat. A ma tizenöt éves fiú nem szán magának profétasorsot. Iskolába jár, családot, gyerekeket és normális, hétköznapi életet tervez. Szeretne tovább prédikálni, emellé viszont más foglalkozást is választ majd, hogy a családját eltartsa. „Nem én döntök. Allah beszél rajtam és a Koránon keresztül. Csak ő határozhat a sorsomról.“

Bhután

Bhután birodalmában él a tizenegy éves Ugyen Pelden, aki Meme láma, egy jelentős szerzetes reinkarnációja. Jómódú családból származik: apja egy országos telefonszolgáltató vállalat igazgatója, bátyjai a legjobb brit egyetemeken tanulnak. Háromévesen kezdte a reinkarnáció jeleit mutatni, mégpedig felismerte magát Meme láma régi fényképein, illetve helytállt a többi reinkarnálódott szerzetes próbatevő vizsgáin. Végül szülei úgy döntöttek, „kis szerzetes” lehet belőle.

Ezért minden nap az óvoda után a kolostorba ment gyakorolni. Ám az óvodában nem fogadták be, csúfolták lámaöltözete miatt, ezért a család kérésére kolostorba költöztették. Máig ott él, egy kiváló tanítómesterrel, aki szintén egy reinkarnálódott láma. A furcsa tanítási órák után a kis láma kosárlabdázik, Gameboy-jal játszik, s nemrég Thaiföldre utazott, hogy megnézze a tengert. Elégedettnek érzi magát: „-- Nekem az a feladatom, hogy segítsek az embereknek. Ha valaki tanácsot kérne tőlem a jövőjét illetően, azt ajánlanám neki, legyen szerzetes, mint én.“

Vajon meddig tart a lelkesedése? Az édesanyja egyelőre határozatlan: „-- Havonta csak egyszer láthatom, s ez nagyon bánt. Ő viszont elégedettnek, boldognak tűnik. Játszik, mint a többi gyerek. Néha viszont olyan komoly dolgokról beszél, hogy nem tehetek mást, meghajlok a bölcsessége előtt.”

Írásunk a A Gioia nyomán cikke alapján készült.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Erdélyi árvák a lovasíjászoknál

Póda Erzsébet

A Csallóközben, a balázsfai Szedres-tanyán, Rőth Imre birodalmában mindig történik valami érdekes.

2022.6.19.   


Három tanács jövedelemszerzésre

Három népszerű módja annak, hogy egy sportoló kiegészítő jövedelemre tegyen szert.

2022.5.31.   


Karitatív optikusok

Zana Anita

Sajtóközlemény egy jótékonysági eseményről.

2022.5.20.   


RepTár-látogatáson

Zana Anita

Interaktív kiállításon vettek részt a látássérültek Szolnokon.

2022.5.17.   


Óvodaprogramok

Virág Csenge

Sikerült pályázatot nyernie a kisudvarnoki óvodának.

2022.5.12.   


Az édesanyákat köszöntötték a látássérültek

Zana Anita

Az eseményre Szolnokon, a Verseghy Ferenc Könyvtár és Közművelődési Intézményben került sor, amely teljesen akadálymentes.

2022.5.7.   


Fények vakondja – eredményhirdetés

Kihirdették az irodalmi pályázat győzteseit!

2022.4.18.   


Olcsó és jó autó

Hogyan vásároljunk biztonságos, de olcsó autót?

2022.3.28.   


A vésőgép fontossága

PR-cikk

Milyen fontos dolgokra figyeljünk építkezés közben?

2022.3.23.   


Nyerőgép-fejlesztők

Hogyan próbálják a nyerőgép-fejlesztők bevonzani (nemcsak) az alkalmi játékosokat?

2022.3.15.   


Szerszámgép-javítás

PR-cikk

Szerszámgép javítás megfelelő szakmai hátérrel.

2022.3.7.   


Az ágykeret szerepei

Az ideális ágykeret megtalálása nem nehéz és nem bonyolult feladat, de figyelnünk kell a részletekre.

2022.3.2.