Boldogság

Póda Csanád 2010.4.27. 15:54

Néha egyedül érzem magam. Mostanság inkább gyakran.

Csak ülök és bámulok ki a fejemből, nézem az embereket magam körül, ahogy mosolyognak egymásra, ahogy nevetnek, ahogy ölelkeznek. Tudom, ha odamennék egy bárgyú mosollyal az arcomon, örömük aláhagyna. Mert nem a négy túl sok, hanem az ötödik kerék.
Szerelmeim csonkák, bár érzéseim erősek. Keresem magamban a bajt, mit csinalhatok rosszul, mi az, ami miatt ennyire kívülálló vagyok.
Boldogtalannak érzem magam. Ilyenkor a zene segíteni szokott. Előveszem a telefonomat, hogy meghallgassak egy dalt, ami még adni fogja a lovat önsajnálatom alá. Akkor meglátom az esemest, amit a minap kaptam az unokatestveremtől. Tizenegy éves – és valami olyan őszinte kedvességgel hívott, sőt, csábítgatott, hogy menjek át hozzá, hogy az valami hihetetlen!
Majd eszembe jut édesanyám, aki szeretetével néha az őrületbe tud kergetni, de a szó legjobb értelmében.
Édesapám, aki minden tőle telhetőt megtesz, hogy nekem örömet okozzon.
Vagy a húgom, akinek (csapongásai ellenére) szintén fontos vagyok, ezt érzem.
Aztán ott van a lány, akinek bár szíve választottja nem én vagyok, ölelésre kész, ha szükségem van rá, és akármennyire is apróság ez, nekem sokat jelent.
És ott vannak azok a szemek, amelyek fölcsillannak, ha a folyosón egymásra talál tekintetünk. Legjobb barátaim, barátnőim, akik kevesen vannak, de annál többet nyújt barátságuk.
Nem vagyok senkinek élete szerelme, sem eföldi pályafutásuk elengedhetetlen és létfontosságú összetevője, és mégis...
Ennyi aprócska szeretet-csomagban, most, hogy így leltárba veszem, több van, mint azt eddig bármikor is gondolni mertem.
Mondd, hát lehetek-e boldogtalan?

Hozzászólások

Catty, 29. 04. 2010 14:59:53

Érdekes... meglepodtem, mennyire az én érzéseimet írtad le. En ezt az "Életet" mindig a gyorsvonattal hasonlítom ossze. Ahogy "bámulok ki a fejembol" és figyelem a kupékat, ahogy elrobognak mellettem, mindegyikben emberek vannak és kulonbozo tevékenységekkel vannak elfoglalva... csak várok, hogy a vonat megáll, vagy legalább lelassít, hogy én is fel tudjak ugorni... de egyáltalán senki nem vesz észre engem és lemaradok az "Életrol". Aztán persze mindig rájovok, hogy sok ember van korulottem, akik igenis észrevesznek engem... de ok szintén nincsenek rajta a gyorsvonaton. Lehet, hogy az "Élet" nem is az a gyorsvonat, amire fel akarnék ugorni. Lehet, hogy a "Boldogság" nem az, amit a toled távol álló, mosolygó emberek szemében sejtesz. Én most már biztos vagyok benne, hogy ez így van. Eltelik még jó pár év, és te is rájossz.

Deniszka, 06. 05. 2010 23:04:42 "Aki a kicsit nem becsuli a nagyon erdemli"

Szerintem is sokan megfelejtkeznek a 'korulottuk' levokrol. Akarjuk valaki mas, elerhetetlen szemely szeretetet, keressuk, kutassuk, es kozben akik meg ott vannak az orrunk elott nem lassuk es nem becsuljuk meg. Amig egyszer csak nincs. Szerintem nagyon meg kell becsulni azokat akik korulottunk vannak most, es szeretnek minket akarmi tortenik is. Ok a fontosak. Egyesek csak jonnek mennek az eletunkbol, de vannak aki maradnak. Es azokra erdemes idot szanni, es a kapcsolatra veluk. A kedvenc mondasom, "Aki a kicsit nem becsuli a nagyot nem erdemli" (vagy valami hasolno), itt is megmutassa az erteket. Ha mi szeretunk, minket is szeretni fognak. Es persze ha mi magunkat szeressuk es elfogadjuk akkor masok is ugyanugy fognak. Aki meg nem, azok nem szamitanak, azok nem tartoznak annak a bizonyos ember eletebe.

Deniszka, 06. 05. 2010 23:06:14 Aki a kicsit nem becsuli a nagyot nem erdemli

Mar irni sem tudok :)

A rovat további cikkei

Tökéletes válasz

Bakoš Orsolya Virág

„Jó volt ma újra találkozni.“ Fülig pirulva, vigyorogva dobtam el a telefont.

2023.3.19.

Újratervezés

Kunyík Szilvia

Rövid történet a siker megálmodásáról.

2023.1.21.

Különös zaj

Darázs Balogh Katalin

A kert, ami a ház hátsó részében terült el, mindig tele volt meglepetésekkel. Mikor téliesre fordult az idő, kicsit csendesebbé vált, de még ilyenkor is felkeresték a gyerekek.

2022.12.18.