Rózsaszín

Angyal Sándor  2010.8.16. 4:45

... és összeszorul, majd hevesen verni kezd, a fájdalom pedig erősebb és erősebb lesz.

Nem hagyja, hogy nyugalomra lelj, és nem hagyja, hogy kiábrándulj. Összekavarod a dolgokat és ismét a mindenek közepébe zuhansz, ahonnan oly sokszor próbáltál kimászni, de valami mindig visszahúz. Nem tudod, mi az, de sejted. A sejtelem azonban homályt borít a realitásra és pontosan ettől lesz számodra elérhetetlen a való.
Igazából ki sem látsz a saját gondjaid mögül, melyek erődként tornyosulnak könnyben úszó szemeid elé. Sajnos nem tudod, mit tegyél, nem tudod, mihez kezdj a helyzettel. Ez a szituáció számodra nem új, hanem minden alkalommal visszatérő, mert nem találtál rá megoldást.
Talán nem is találsz soha, mert erőtlen vagy, de lehet, hogy nem is szeretnéd megoldani, mert így a megfelelő. Ebben akad némi önbecsapás, csak azt nem lehet tudni, hogy melyik részről.
Akarod, vagy nem akarod? Ez a nagy kérdés, de magad sem tudod a választ, arra hogy mit akarsz, illetve mit nem. Először ezt az enigmát kéne megfejteni, mert anélkül nincs továbbhaladás. Sajnos ez egy ilyen világ, egy ilyen élet, amelybe beleszülettél, de nem te választottad.
Ezt kaptad, ezt sorsolták ki neked a születésed előtti létben a hatalmas pörgethető tartályból számokkal ellátott golyók közül, és el kell viselned.
Talán egyszer minden másként lesz, minden rendbe jön majd és akkor rózsaszín madarak repkednek majd a légben. Azokat pedig csúzlival halomra lehet lőni, hogy levezesd a feszültséget...

Hozzászólások

@

Küldés