A jövő század szerelemvírusa 2.

Puha Andrea  2008.1.4. 10:14

Az első kudarc után a tudós visszavonult földalatti laboratóriumába, s újra kotyvasztani kezdett.

Új színeket kevert a szérumba és új illatokat, finomított rajta, s egy hatalmas durranás után megszületett az Ámor-vírus egy másik változata.

Ismét visszasétált az ismert parkba, s leült egy szép szőke hajú nő mellé, mivel az ő fehér ruhás hölgye megcsalta, s így kegyveszetté vált. Mivel tudta már, hogy a vírus érintéssel terjed, csak lazán karolta át kísérleti alanyát, és rámosolygott. A nő szerelmes pillantással viszonozta, s ismerkedni kezdtek. A tudós elégedett volt, hiszen a nővel lehetett beszélgetni, nem ködösítette el gondolkodását a szerelem, és szerelmesek is lettek egymásba.

Megbeszélték, hogy másnap találkoznak.

Feltalálónk már kora délelőtt kiöltözött, parfümöt szórt magára, zselét rakott rakoncátlan, tincseire, s egy virágcsokorral a kezében útnak indult. Ahogy sétált az utcán, látta, hogy két nő vitatkozik egymással, s a harmadik, egy férfi, tanácstalanul figyeli őket.
– Jó, akkor ma az enyém, holnap a tiéd... – alkudozott az egyik.
– Nem, nem... Ma az enyém, és holnap a tiéd! – tiltakozott a másik.
– De drágáim, nem lehetne mindhárman egyszerre? – szólt közbe a ,,vita tárgya”.
– Nem! – mordult rá a két nő.

Tudósunk homloka ráncba rándult. Mi ez itt?! Majd vállat vonva tovább sétált a parkba. Kedvese mosolyogva fogadta, s nagyokat szippantott a virágcsokorba. Nevetgéltek, romantikus pillantásokat váltottak, s éppen egymás kezét fogták, mikor egy másik jóvágású férfi elhaladva mellettük ráköszönt a szőke nőre:
– Szia, édes! – S mindezt egy kacér mosoly kíséretében.
Édes?! Hökkent meg tudósunk. Mi folyik itt?!
– Á, szívem, Tomival holnap randevúzom.... – simogatta meg arcát a szőkeség.
– Holnap? Nem velem...? – kerekedett el a feltaláló szeme.
– De igen drágám. Veled is, utána Tomival – válaszolta a kedves kissé szemrehányón, mintha mi sem lenne természetesebb.
A tudós elcsodálkozott. Ám legyen! Ha harc, hát legyen harc! Meg se fordult a fejében, hogy netán az Ámor-vírus hatásával áll szemben. Úgy gondolta a vírus tökéletes, hiszen szereti őt a nő, ez a fickó csak egy váratlan konkurencia.

Másnap egyre rémisztőbb dolgok tárultak a szeme elé. Csoportok alakultak ki, több férfi tolongott egy nő kegyeiért, vagy éppen fordítva. Sőt, még a csoportokból is átjártak egymáshoz. Mindenki kezében határidőnapló volt, versengtek egymással, hogy eltölthessenek imádottjukkal egy-egy órát. Körbe-körbe szerelmesek lettek. Veszekedések törtek ki, féltékenységi jelenetek zajlottak. Tudósunk ijedten loholt szerelme felé, ám már körülötte is egy kisebbfajta hárem alakult ki. Odatolakodott hozzá, rózsával a kezében, a nő elvette, a többi virág közé dobta, majd így szólt:
–Köszönöm drágám, állj be a sorba...Vagy tudod mit? Van egy szabad terminusom jövő hét szombatra... Négytől ötig. Megfelel?

–Nem! Nem! – ordított fel a tudós. Félrelökött két éppen féltékenykedő férfit, és a laboratóriuma felé rohant. Odaérve becsapta az ajtót és újabb kísérletezésbe kezdett.

(Folytatjuk)

Hozzászólások

@

Küldés