Félhomályban 2.

Kabók Zita  2007.8.13. 20:04

Nagyi javában sürgölődött a konyhában. Az aranyszínű tyúkhúsleves már ott gőzölgött a kályhán.

-- Még két perc és kész a szilvás gombóca is – mondta. -- Nem árt neked egy kis rendes étel, hiszen olyan vékonyka vagy. Jön egy szél, aztán elfúj.

-- Ó, nagyi, ha tudnád, mennyit szenvedek azért, hogy ilyen vézna legyek! Salátákon meg zöldségeken élek, a cukrot és az édességet megvonom magamtól, csak hogy beleférjek a szoknyáimba, és ne úgy nézzek ki, mint egy tehén, akit persze majd senki sem akar feleségül venni.

-- Jaj kislányom, ez tévhit, mert messze más számít a fiúknak, mint csak a lány alakja.

-- Nagyika, ma már más a világ. Egy szórakozóhelyen rám sem néznek a férfiak, ha nem miniszoknyában vagyok, vagy nem fedetlen a vállam vagy az egész hátam. Arról nem is beszélve, hogy a smink, kozmetika, fodrász mind-mind egy vagyonba kerülnek.

-- Lehet, hogy már más a világ, kislányom – kezdte a magyarázatot a nagyim, miközben az utolsó gombócát is kiemelte a lobogó vízből –, de a férfiak nem a külsőségeket keresik. Mert az a fiú, akit csak a külsőd érdekel, tíz év múlva már úgysem lesz melletted. Addigra már a tőled tíz évvel fiatalabb nők után fog futni, te meg majd állsz egyedül a konyhaküszöbön azon töprengve, hogy mit rontottál el. A személyiség mindennél többet ér, mert az idő nem koptatja, csak csiszolja, s az évek múltával csak ragyogóbb lesz. Manapság az élet eldurvult és mindenki a gyors szerelmet hajtja, az érdekeket, aztán két hónap együtt járás után, gyerekfejjel, fejest ugornak a házasságba a párok, házat építenek (kölcsönre!), gyerekeket vállalnak aztán egy-két év múlva meg: fel is út, le is út! A szerelem nem parancsszóra jön, nem lehet vezényelni. Ott terem a legerősebb fajta belőle, ahol legkevésbé várod majd. Csak légy türelemmel, és ne próbáld megelőzni a sorsodat! Soha ne irigyeld a barátnőidet, akik esetleg már párkapcsolatban élnek. Te mindig a saját életedre összpontosíts, önmagadra légy büszke, és azzal légy elégedett. Én megígérem neked, hogy megtalálod az igazit. Ne kínozd magad és ne légy mélabús vagy tettetett vidám!

-- Nagyi…! – szólaltam meg, akár csak egy kisgyerek, aki még nem tudja visszatartani a gyorsan rátörő gondolatait.

-- Tessék?

-- Te mindig olyan okosakat mondasz nekem…

Közelebb húzott magához és átölelt.

-- Az élet sokszor nehéznek tűnik – kezdte --, de ne felejtsd el: valakinek te jelented majd a világot. Sőt nekem te vagy a legfontosabb! Minél mélyebb árkot hasít beléd a bánat, annál több öröm befogadására leszel képes. A szomorúság most a szíved mélyéből fakad, de az öröm is onnan származik és bújik majd elő. Együtt járnak-kelnek, s hol az egyik cipeli a kosár fülét, hol a másik.

-- De mi van, ha végleg elveszítem Kristófot?! El kell mondanom neki, hogy nekem ő az életem!

-- Dóri, Kristóf mindent tud. Minél rövidebbre fogod a pórázt, annál erőteljesebben akar majd elszakadni tőled. Hagyd, hadd menjen, és járja a saját útját! Ne félj, ha te vagy neki a legfontosabb, visszajön, csak légy türelmes! Az idő minden lelki bajra gyógyír. Az elménk is kitisztul, ha gondolkodunk. Lehet, hogy majd te is rájössz pár hét múlva, hogy már nem is hiányzik, nem is ő volt az igazi. Néha meg kell állni, amikor az út elágazik, és mérlegelni kell, milyen irányban lépjünk tovább. A helyes döntést pedig nem lehet percek alatt meghozni.

(Folytatjuk)

Foto: Mihály Krisztián

Hozzászólások

@

Küldés