Karácsony előtti etűd

Puha Andrea  2008.12.15. 9:12

Az önzés és a szeretet párbeszédére.

– Sírsz?
– Igen.
– Állandóan bőgsz!
– Néha már jobb lenne meghalni.
– Miért? Szép az élet. Isteni!
– Lehet, számodra. Számomra csúf és árnyékos.
– Miért? Minden itt van, ami kell. Mi a baj?
– Nem látod mások életét? A sokmilliónyi szomorú lelket? A magányosan bolyongó boldogtalanokét?
– Te csak törődj magaddal!
– Nem tudok.
– Nem élhet mindenki boldogan.
– Tudom. Igazságtalanság!
– Nem tehetsz semmit.
– Pedig megpróbáltam.
– Mit?
– Úgy tenni, hogy mindenki boldog legyen.
– Na ne röhögtess! Olyan nincs! Hülye ötlet volt!
– Mégis megpróbáltam. De oly sok a boldogtalan, a szegény...
– Mert nekik ez jutott. A boldogtalanság. Ez a sorsuk.
– Ostobaság! Igazságtalanság!
– Te vagy a fontos. Élj boldogan! Ne törődj másokkal! Nevess!
– Tudod, hogy sokat sírok. Nem tudok nevetni, míg mások könnyeznek.
– Hallom a sírásodat eleget! Szabályos fejfájást kapok tőle. Úgy sírsz, mintha könnyeiddel megválthatnád a világot. Szánalmas vagy!
– Miért?! Te nem sajnálod őket? Nem esik meg a szíved, és nem érzel egy kis szeretetet?!
– De. Szánalmat érzek, és örülök, hogy én boldog lehetek.
– Kegyetlen vagy! Szereted ezt a világot egyáltalán?
– Szeretem én! Miért ne, ha én jól élek? Nekem semmi bajom vele...
– Én gyűlölöm! Gyűlöllek téged is, mert boldog vagy és önző! Gyűlölöm a boldogtalanságot, a halált, a háborút! Látod az óceánt? A tengereket?
– Látom én, hogyne látnám? Sok víz van bennük.
– Sósak. Sósak az emberek könnyeitől!
– Ez van...
– Hát milyen elvek szerint élsz te?!
– Élni, és élni hagyni. És te?
– Élni vagy halni... De másokat boldognak látni!

Hozzászólások

@

Küldés