Aktív vagy passzív?

Bányai Ilona 2013.7.5. 3:37

Van, aki a semmittevést, lustálkodást érzi pihentetőnek, más a világért sem lenne képes tétlenül heverészni.

Mindenki másképp képzeli el a pihenést, álmai nyaralását.

Emlékszem, fiatal házasként, majd kisgyermekes anyaként alig vártuk a nyarat, amikor hétvégeken – vagy akár egész hétre is – felpakoltunk a sátortól a bográcsig mindent, és célba vettük valamelyik városszéli tópartot. Legtöbbször nem egyedül, inkább csapatostól; más családokkal együtt, nagy, jókedvű társasággal. Az apukák horgásztak, söröztek, lazítottak, az anyukák trécselve főzőcskéztek, a gyerekek pedig a paneldzsungelből szabadulva szaladgáltak, békákra, bogarakra vadásztak, pancsoltak. Idilli, békés idők voltak.
Aztán ott voltak a vállalati üdülők: egyszerű, olcsó egyen-szobákban, egyen-menüs étkezésekkel, lehetőleg vízparton vagy fürdőhelyen. Két hét szervezett program, a kötelező ismerkedési és búcsúestek bugyuta játékaival, kirándulásokkal, kevés kötetlen pihenéssel.
Akinek ez sem jutott, maradt a család. A városi gyerekek falura mentek a nagymamához, nagynénihez, tehenet simogatni, frissen fejt tejet inni, erdőt-mezőt járni, a falusiak meg a városi rokonokhoz utaztak, világot látni. A szülők ezalatt nyugodtan dolgozhattak, és legfeljebb csak a hétvégét töltötték együtt gyerekeikkel.

Általában már az pihentető lehet, ha kicsit mást csinálunk, mint amit szoktunk, ha kiszakadunk a mindennapok körforgásából. Kicsivel később kelni, kényelmesen kávézni, újságot olvasni a reggelinél, micsoda élvezet lehet! És manapság egyre inkább, hiszen a feszített tempó, a rohanás, az állandó készenlét és a stresszes életmód gyorsan kimeríti a legerősebb szervezet energiatartalékait is. Ilyenkor jönnek a fáradt reggelek, fejfájós délutánok és ásítozós vagy épp ellenkezőleg, felajzott esték, ébren átforgolódott éjszakák. Szervezetünk megköveteli a magáét, és jelzi, ha fáradt. Nagy hibát követ el az, aki figyelmen kívül hagyja a figyelmeztető jeleket, akár a fizikai, akár a szellemi kimerülést. Az ilyen gondatlanság később megbosszulja magát, és akár maradandó károsodást, betegséget is okozhat.

Mára átalakultak a nyaralási szokásaink is. Az egészség megőrzése, a regenerálódás igénye egy egész új „iparágat” hozott létre. Gombamód szaporodnak az egészségfarmok, wellness szállodák, ahol a fáradt test és kiégett lélek megújulhat. A keleti orvoslás, a különféle masszázs, és fürdőkúrák ugyanolyan keresettek, mint, akár, a finn szauna, nem beszélve a különlegességekről. Kaphatunk csokoládé-pakolást, vehetünk sörfürdőt, kezeltethetjük magunkat aromaterápiával, kinek-kinek a saját igénye, és persze pénztárcája szerint.

A gyerekes családok sem csak a régi, jól bevált üdülőhelyekre mehetnek. Számukra épültek az aquaparkok, végeláthatatlanul kanyargó óriási csúszdáikkal, pezsgő- és hullámmedencékkel, ezerféle szórakozási lehetőséggel és játékkal. Ez már egész más, mint az egyszerű pancsolás a hagyományos strandokon.

Persze, van egy réteg, aki régebben is, most is, inkább az aktív pihenést választja. Ők használják az – örömünkre – egyre szaporodó kerékpárutakat, ők másznak hegyet, sziklát, vagy ismeretlen barlangokba ereszkednek le. Őket láthatjuk a tömegrendezvényeken, ők ússzák át a Balatont, indulnak a különböző nagyvárosokban rendezett maratoni futóversenyeken, amatőr sportrendezvényeken.

A másik véglet – a szoláriumok elterjedése ellenére – a napimádók tömege, akik az UV-sugarakkal és az ózonlyukkal ijesztgetőknek fittyet hányva most is órákig, napokig süttetik magukat a napon. Számukra ez jelenti a pihenést.

Ki ne felejtsem még az utazókat! Azokat, akik elrepülnek, -hajóznak, -buszoznak a világ minden tájára, megnéznek minden műemléket, templomot és várromot, hogy aztán sajgó lábbal, de felejthetetlen emlékekkel telve térjenek haza, és rögtön elkezdjék tervezgetni a következő úti céljukat.

Mindenkinek mást jelent a pihenés, az üdülés, de ez nem is lényeges. A fontos, hogy mindenki kiválassza a helyzetének, életmódjának, vérmérsékletének, és persze a lehetőségeinek megfelelő pihenési módot, és feltöltődjön a további hétköznapokhoz.

Mert nyaralni – aktívan vagy passzívan – jó!