Baracklekvár-illatú nyár

Kovács Márta 2013.7.23. 3:46

Nyár van, nyár! Próbálok belőle minél többet elmenteni télire.

Ó, mennyire vártuk! Vakáció, nyári szünet, nyaralás, kirándulások – ezt mind-mind magával hozta. Főleg azt, hogy végre nem kell az iskola miatt az ébresztő hangjára kelni. Lehet nagyokat lustálkodni, hemperegni csak úgy, akár délig is. És még sorolhatnánk végtelenségig a nyár jó tulajdonságait.

Ám nálam a nyár másfajta formában is kopogtat. Falusi háziasszony lévén ennek az időszaknak egészen más oldalát is ismerhetem, tapasztalhatom. Gyakorlatilag ilyentájt már olyan a konyhám, éléskamrám, mint egy jól menő zöldséges-gyümölcsös bolt. Alighogy véget ért a meggy és cseresznye szezonja, máris a nyakamon az imádott sárgabarack. Hála a kertemben lévő fának, amelyet tél végén majdhogynem kivágattam, mert haldokolni látszott. Biztosan megérezte ezen szándékomat, mert idén akkora mennyiségű gyümölccsel ajándékozott meg, hogy három másik fának is becsületére vált volna. Sokat emlegetem drága jó nagyanyámat, aki annak idején megtanított a lekvárfőzés titkaira. Ó, bárcsak láthatná most az én kincseimet! Emlékszem, gyerekként mindig ott sündörögtem körülötte és kértem, szinte percenként, hadd kóstoljam már meg elég édes-e az a baracklekvár. És az illata... Mennyei! Talán ez az, ami most az én gyerekeimet is oda-odacsalja a fazék mellé kóstolgatni. Mondták is, hogy ennek a nyárnak most olyan baracklekvár illata van.

De nem késlekednek a zöldségek sem. Csak nyáron lehet gyorsan kiszaladni a kertbe, leszakítani néhány friss paradicsomot (aminek a lányom szerint napsugár-íze van) a reggelihez, szedni egy kis zöldséget a levesbe, uborkát a salátához, tököt főzeléknek, természetesen kaporral együtt, vagy éppen kukoricát, csak úgy eszegetni.
És ahogy elnézem már a szilva is a kékségével fenyeget. Muszáj abból is elmenteni télre, hogy majd legyen a lepényre, gombócba, vagy éppen a vajas kenyérre némi szilvalekvár.
Ó, és s a málna! Nálam a gyümölcsök királya. Ott bujkálnak a bokor legalján, ahol a legsűrűbb a levél, a legnagyobb, legédesebb szemek. Nem lehet vele betelni!

Nyár van, nyár! Próbálok belőle minél többet elmenteni télire, hogy amikor a hideg már nagyon hosszúra nyúlik, elővegyek egy üveg befőttet vagy lekvárt, és azt eszegetve emlékezzem az elmúlt nyárra, érezzem az illatát, és türelmetlenül várjam, hogy mikor ad már újra ilyen sok munkát nekem.