Régi és mostani nyarak

Bányai Ilona 2013.8.16. 3:15

A nyár, az igazi nyár a lelkünkben mindig ugyanolyan marad.

Végre itt van a nyár – melengető, égető, gyümölcsérlelő, vízbekergető – olyan igazi nyár!

Nekem most mégis inkább régi nyarak jutnak az eszembe. Elkezdve a legelsőtől; óvodás voltam – jaj, de rég is volt! – olyan három év körüli. Egy kis bányászvároskában nőttem fel, ahol nem volt semmi komolyabb víz, a sötét és mély bányatavakon kívül, amiktől, persze, minden szülő tiltotta a csemetéjét. A város óvodásait azért nyaranta egyszer elvitték a legközelebbi strandra. Hatalmas élmény volt! Már maga az út is, hiszen fakarusszal mentünk, úgy, mint apáink a munkahelyükre, a bányába. Hát, aki nem ismerné – és szerintem ők lehetnek többen – a fakarusz, az fura egy jószág volt; csörgő-zörgő öreg teherautó, a platója helyére szerelt fadobozba rögzített ülésekkel. Nem tudom, hány személy szállítására szánták, de mindenképpen kevesebbre, mint ahány óvodást felszuszakoltak rá. Indulás előtt az óvó néni kioktatta a gyerekeket, mit kell tenni, ha véletlenül egy rendőr bácsi megállítaná az autót. Minden üléssorban kijelölte, kik legyenek azok, akik akkor bújócskázni fognak, és leguggolnak az ülések elé, jó kicsire összehúzva magukat, mintha ott se lennének, hogy a rendőr bácsi ne tudja, milyen sok óvodás utazik szép csöndben a buszon! Nagyon vártuk ám, hogy mikor kell bújócskázni, de végül mégsem állította meg senki a járművet.

Aztán iskolás lettem. A nyár a szabadság, a gondtalanság és a nagy csatangolások ideje volt. A mai szülő, aki mobiltelefonján bármikor elérheti és ellenőrizheti gyermekét, el sem tudja képzelni, mit állhattak ki a mi szüleink, amikor reggel eltűntünk valahol a környező erdőn-mezőn, és legtöbbször csak az éhség kergetett haza. Édesanyám valószínűleg szívrohamot kapott volna, ha látja legkisebb, vézna, sápadt fiókáját a közeli víztorony tíz centis betonperemén egyensúlyozni. Vagy abban a bányatóban pancsolni, amelybe egyszer beleborult egy hatalmas markológép. A helyi legendák szerint a gép máig ott rozsdásodik valahol a sötét vízben, mert olyan mélyen fekszik, hogy azóta sem tudták kiemelni. Hihetetlen, hogy soha, egy gyereket sem ért baleset a veszélyes lubickolás közben. A legnagyobb baj az volt, hogy ha megtudták otthon, hol járt – mert akkor aztán volt haddelhadd! Mára a bánya bezárt, a tavak többségét betömték, csupán egyetlenegyet hagytak meg, turista-látványosságnak. Sokan keresik fel, mivel ez Magyarország legmélyebb tava, helyenként a 60 métert is eléri. Ha tehetem, máig el-elmegyek hozzá, nosztalgiázni.

Aztán a tinikor nyarai, az első nagy rockfesztiválok ideje. Az ifjúsági találkozók, szabadtéri koncertek hangulata! Amikor a popzene mai nagy öregei még lázadó fiatalok voltak, és mi szívdobogva vártuk, hogy közelről is láthassuk őket. Amikor az azóta már lakodalmas nótákat is éneklő rocker zenekara még a környékbeli falusi bálokban pengette a talpunk alá a nótákat. És éjszaka, hazafelé menet a még mindig meleg aszfalton olyan jó volt mezítláb gyalogolni… Csak úgy mellékesen tanultunk, érettségiztünk, felvételiztünk, készültünk a nagybetűs Életre. A nyár azért nyár volt, forró és szabad.

Még egy szép emlék: horgászkirándulás, már gyermekes anyaként, baráti társasággal. A Sajó árterében elterülő horgásztó partján egész kis sátorvárost építettünk. Nem volt jó idő, minden nap esett, ami, persze a társaságot nem igazán zavarta. Csak az asszonyok háborogtak néha a bográcsban fövő levest szaporító esők miatt. Addig zsörtölődtek, morgolódtak, hogy a férfiak elunták, és hosszú susmusolás után elvonultak intézkedni. Estére állt az egész tábort befedő, fóliából készült lagzis-sátor tető. Igaz, csak másnap éjszakáig állt, akkor egy mérges zivatar olyan mennyiségű vizet zúdított a nyakunkba pár perc alatt, hogy a fólia megadta magát, a tető összeroskadt, és a benne összegyűlt rengeteg esővíz a tóba mosta a fél tábort. A mi kedvünket még ez sem tudta elrontani.

Na, és a mostani nyarak? Gyermekeink, unokáink csak úgy elugranak valamelyik tengerpartra, vagy elrepülnek a világ másik végére, másfajta nyarat látni. Manapság már nem trendi a sátorozás, a Balaton drágább, mint a tengerpart és a koncertek nagy részén playback szól. Másképp élvezzük a nyarat, de ettől még ugyanúgy ragyog a nap, hullámzik a forró, párás levegő és csábítanak a hűs habok.

A nyár, az igazi nyár a lelkünkben mindig ugyanolyan marad.