Sör

Kovács Márta 2013.8.28. 3:57

Teljesen véletlenül tértem be aznap a falu hozzám távolabb levő részén az élelmiszerboltba.

Ami velem történt nemrégiben, kicsit a nyárhoz kötődik (de nemcsak nyáron történik), hiszen a nyári szünetben történt, amikor illene kicsit jobban odafigyelnünk iskoláskorú gyermekeinkre. Ha éppen nem tudunk nekik programot szervezni, legalább tudjuk róluk, merre járnak, mit csinálnak, kivel találkoznak, hiszen ebben a mai „szabad" világban bármi lehetséges.

Teljesen véletlenül tértem be aznap a falu hozzám távolabb levő részén az élelmiszerboltba. Miután megtöltöttem a kosaramat a szükséges dolgokkal, besorakoztam a pénztárhoz fizetni. Már éppen sorra kerültem, amikor észrevettem, hogy az utánam következő vásárló egy nyolc év körüli, aprócska kislány. Ebben nincs semmi különös. A figyelmemet inkább a kicsi lány kosarának tartalma kötötte le, ami nem volt más, mint egy üveg másfél literes sör. Semmi más. Kifizettem a magamét, kicsit odébb álltam, és figyeltem. Vártam, mi lesz. Egy perc múlva óriási felháborodással vettem tudomásul, hogy a pénztárban ülő fiatalember szó nélkül hagyta, hogy a kislány kifizesse a sört. Nem tudtam tovább uralkodni magamon. Odaléptem a pénztárhoz, és megkérdeztem a pénztárostól, tudja-e, látja-e, kinek adta el azt a sört?! Válaszát hallván nem akartam hinni a fülemnek: nincs hozzá semmi közöm, mit foglalkozom vele, nem magának viszi, a nyári szünetben naponta küldik a nagyszülők az italért. És ők rendszeresen, minden nap odaadják neki, mert ha nem, akkor a nagyapa jön és üvöltözik, fenyegetőzik, és talán még a kislányt is bántja, ha sör nélkül tér haza.

Ugyanezt hallottam a hirtelen hozzám szaladó üzletvezetőtől is, aki hosszú percekig magyarázkodott. Tejesen feleslegesen. Nem tudtam, mi az, ami jobban felháborít. Egyrészt az, hogy ott, az üzletben, azok az emberek mind tudják, mi történik, és már hosszú ideje nem tesznek semmit. Közönyösek! Szótlanul, tétlenül végignézik minden nap ezt a jelenetet, mintha csak filmben vagy a tévében látnák. Azt gondolják, semmi közük hozzá, nem az ő problémájuk, hiszen van nekik saját bajuk épp elég. Senkit nem érdekel, hogy talán az a vézna kislány aznap még semmit nem evett. Hogy az ital árán már vehetett volna magának tíz deka parizert meg egy kiflit. Vagy csokit. Vagy bármit, ami neki való. De ezt az anyuka és nagyszülők nem engedik!

Azt már másoktól tudom, hogy akárcsak az italt, rendszeresen megkapja az üzletben a doboz cigarettát is, ha a papának éppen arra van szüksége. Hát mi ez, ha nem családon belüli erőszak?! Milyen jogon lehet kényszeríteni egy gyereket arra, hogy számára tilos dolgokat tegyen? Hiszen a szülőknek is és az eladóknak is tudniuk kell, hogy amit tesznek, azt a törvény bünteti. Vajon minek hozzák akkor ezeket a törvényeket, ha nem véd meg senkit? Ha teljesen egyszerű nem betartani... Egyszerű - már annak, akinek nincs lelkiismerete, hogy ilyenre kényszerít egy kisgyereket. Mit várunk el akkor majd tőle később, milyen emberré válik? Törvénytisztelővé? Hogyan fog viselkedni a szüleivel, nagyszüleivel, tanítóival, társaival szemben?

Szomorú lettem a történtektől. Valamit tenni kellene. Részemről megtettem, amit tudtam. Jelentettem az esetet az illetékeseknek. Jelentettem az üzletet üzemeltető nagyvállalat ezzel foglalkozó illetékesének is. Mondtam nekik, érdeklődni fogok, mit tettek az ügyben.
Mit tehetnék még egyebet?