A feleségfogás művészete

Bernád Emese  2004.1.5. 22:34

Elkelt a település egyik jó partinak számító agglegénye. Ez még nem világrengető hír, de a fiatal házasok megismerkedésének körülményei hallatán elámul az ember.

A fiatalembert (nevezzünk, mondjuk Zsigának), amolyan „tedd ide-tedd oda” legénynek ismerik. Nem tartozik a szépfiúk közé, na meg a neveltetése is hagy kívánnivalót maga után.

A tanonciskola elvégzése után a mi Zsigánk édesapjával közösen gazdálkodni kezdett a frissiben visszakapott ősi földeken. Istállót építettek, gépeket vettek, gabonával, kukoricával, tejjel kereskedtek. Zsiga öccse, Miki, az anyuka szép és okos fia eközben főiskolán múlatta napjait, de a hétvégéken és a nyári főszezonban becsülettel kivette részét a munkákból. Az iskola elvégzése után tanítani kezdett, megnősült, gyerekei születtek, így érthető, ha kevesebbet járt haza. Igaz, anyukája jóvoltából mindig tele volt a kamrája, a hűtője, meg a mélyhűtője.

Eközben Zsiga látástól vakulásig dolgozott, fejte a teheneket, takarította az istállókat, dolgozott a földeken, szántott, vetett, aratott. Szótlanul, megadással tűrte sorsát, fejet hajtott az anyai akarat előtt. Először az öcsikének lakás kellett, aztán babakelengye, autó, majd egy takaros házacska. Zsigának meg csak a munka jutott.

De úgy tűnt, nem berzenkedik a fennálló viszonyok ellen. Nem nagyon járt sehová, barátnője nem volt, ha akart volna ismerkedni, akkor sem volt rá módja. A hozzávaló lányok már mind elkeltek, a fiatalabbak szemében pedig már egy bogaras öreglegénynek számított. Zsiga optimizmusát, szebb jövőbe vetett hitét bizonyítja, hogy építkezni kezdett. A gúnyolódások ellenére töretlen hittel rakta a téglát, vakolt, szöget vert, festett. Három év alatt elkészült a ház és Zsiga, anyja szemrehányásai ellenére beköltözött. Most már csak az asszonyka hiányzott!

A szerencse mindig a legváratlanabb helyeken szokott lecsapni ránk: Zsigával sem történt másként. Az orvosi rendelő előtt üldögélve szóba elegyedett padszomszédjával, egy ötvenes hölggyel, aki unokahúgára várt. Nyílt a rendelő ajtaja, és a kilépő lány berobbant Zsiga magányos életébe. Csinoska volt, talpraesett, nagyszájú, és mellesleg már ő is jócskán benne volt a korban. Felmérte a helyzetben rejlő lehetőséget, majd megtette az első hívogató lépést. Sopánkodni kezdett, amiért ilyen sokat várt az orvosra, miatta lekésik a déli buszt, a következő pedig csak háromkor megy. Zsigából előbújt sok-sok év elhallgattatott férfiúi büszkesége és két marokkal kapott az alkalmon.

Sutba vágott orvost, beutalót, és gavallérosan felajánlotta szolgálatait a hölgyeknek. Előállította fehér hintaját, betessékelte szíve választottját és elindult háztűznézőbe. Egy hónapon belül eljegyzést tartottak, három hónap múlva pedig esküvőre kongott a nagyharang.

A menyecske aztán kemény elégtételt vett a sokéves hallgatásért. Kikövetelte Zsiga minden jussát, szigorúan ellenőrzött minden búzaszemet, tojást, burgonyát. Ha az értelmiségi sógor többet merészelt elvinni, mint amennyiért megdolgozott, a menyecske hatalmas patáliát csapott.
Zsiga pedig roppant elégedetten éldegél -- meggyőződése, hogy jó vásárt csinált.

Hozzászólások

@

Küldés