A jósnő szavai

Póda Erzsébet 2008.6.15. 11:43

Van egy barátnőm, aki hétről-hétre a jósnőnél vigasztalódik.

A jósnő nemrég azt mondta neki, hogy a következő kedden levelet kap, amelyben megtalálja a választ élete legnagyobb kérdésére. A jósnő majdnem telibe talált: tényleg jött egy levél. Igaz, szerdán. Számla volt benne. A többi napokon nem érkezett semmilyen küldemény. A barátnőm elhozta nekem a borítékot, a bejárati ajtónál a kezembe nyomta, és izgatottan követelte, hogy én, mint iskolázott ember, magyarázzam meg neki, hol van ebben a levélben a válasz…?! Merthogy itt kell lennie, ugyanis a jósnő megjósolta!

Behívtam hát egy kávéra. Első ránézésre láttam, hogy ebben a levélben bizony nincs semmiféle válasz, ez csak egy puszta számla. Intenzív töprengésbe kezdtem, mivel is vigasztalhatnám barátnőmet, de nem jutott eszembe semmi, a közös kávézás ötletén kívül. Viszont miután leültünk, nem is kellett magyaráznom: felkérés nélkül is beszélni kezdett.

Arról, hogy nem vágyik jobban semmire se, mint egy rendes férjre. Első kedvese, egyetlen fia apja, nős férfi volt. Igaz, hogy a pasi elköltözött a feleségétől, miután megszületett a közös gyermekük (mármint a barátnőmmel), de nem sokáig bírták együtt, szakítottak. Barátnőm ezek ellenére állítja, képtelen egyedül, férfi nélkül élni… Szavait hallgatva felötlött bennem egy dalrészlet: „Adjatok nekem egy fééérjet, mindegy, hogy törpe vagy óóóriás…”

Még végig sem gondoltam a dalsort, már ki is mondta: mindegy, hogy milyen, már nem kell nőtlen, lehet elvált, sőt még nős is, süti le a szemét, de egyedül nem bírja. Ezért jár a jósnőhöz. Az egyik ismerősének is segített. Hogyan, kérdeztem. Hát megjósolta neki, hogy lesz partnere. És lett, kérdeztem ismét. Persze, méltatlankodott. Elvégre a város legjobb jósnőjéhez jár! Nem is telt el sok idő a jóslattól, és máris megjelent egy pasi a színen. Igaz, hogy nős, és nem akar válni, de a barátnőm barátnője azóta boldog szerető…

A barátnőm is boldog nő akar lenni, egy férfi mellett. Csak egy férfi tud téged boldoggá tenni, a világon semmi más, kérdeztem tőle kávémat kavargatva. Úgy nézett rám, mintha nem lennék eszméletemnél. Nyomban abba is hagytam ez irányú érdeklődésemet. Igen, már észrevettem: ezúttal is a megértő hallgatás módszere a nyerő! Bocsánatkérően néztem rá, és kértem, hogy folytassa mondanivalóját. Kiderült, már van is egy jelölt, akivel épp próbálkozik. Csak az a baj, hogy nős. De ami még nagyobb baj, hogy a felesége nem akar válni. És ami a legeslegnagyobb baj: a feleség, az a ribanc, az az ilyen-olyan számító nőszemély, gyereket vár… Persze direkt. A gyerekkel akarja megfogni a férjét. Önző perszóna, nem akarja, hogy a férje boldog legyen!

Mindezt végighallgatva szóhoz sem jutottam, de nem is mertem megszólalni. Inkább megtartottam magamnak a véleményemet.

Barátnőm pedig folytatta. A lényeg: a férfi már itt lakik nála hónapok óta. Azazhogy néha hazamegy, mert az az ilyen-olyan addig hisztizik, míg ezt el nem éri. Ennek ellenére a pasi, hetente kétszer itt, nála, tölti az éjszakát. Ekkor felderült az arca: ha nálam van, minden olyan szép, és jó, és tökéletes, mondta. Az a másik nő tesz mindent tönkre! A barátnőm dúlt-fúlt. Haragszik. Mindenre és mindenkire. Kivéve a férfit, aki hetente kétszer nála tölti az éjszakát. Nála eszik, nála tévézik, nála alszik.

Milyen válasz lehet ebben a levélben? – szegezte megint nekem a kérdést.

Eddigre már minden olyan kuszának tűnt... A papirosra néztem, kicsit törtem a fejem, aztán hirtelen megvilágosodtam! Tényleg itt a válasz a levélben!
– Mondd meg a pasidnak, hogy szálljon be a számlafizetésbe!