A nagy utazás

Jády Mónika  2005.5.20. 15:39

Közeledik a kirándulások időszaka. Bármilyen gondosan választjuk is ki az utazási irodát, a társasutazások alkalmával az utastársakat nem válogathatjuk meg…

Margitékat régebben irigyeltem egy kicsit. Bejárták már fél Európát, a rokonságot minden évben csodás kirándulásaikról készített videofelvételekkel szórakoztatták. Látogatóikat elkalauzolták a ködös Angliába, a napsütéses Görög- és Spanyolhonba, az esős Amszterdamba, Párizsba, a szerelmesek városába, és még folytathatnám a sort.

Tavaly is becsomagolták a bőröndöket, fogták a kamerát, és irány Dél-Európa. Béla, Margit párja az oda vezető utat is becsületesen dokumentálta: filmre vette az osztrák vidéket, az Alpok vonulatait, a hóval bevont hegycsúcsokat... (Hogy honnan tudom mindezt? Úgy hozta a sors, hogy egy barátnőm ugyanarra a társasutazásra fizetett be, amelyikre ők.)

Tizenvalahány órás zötykölődés és Firenze nevezetességeinek megtekintése után a csoport elindult a szálláshely felé. Béla ismét előkapta a kamerát, hogy megörökítse a hotelt. Aztán meggondolta magát. Hiába díszelgett az épületen három csillag, hiába várta többfogásos finom vacsora, takaros szoba, patyolattiszta ágynemű és fürdőszoba, Béla váltig állította: ez bizony nem háromcsillagos hotel. Ekkor az utastársak meg sem hallották a morgolódását, mindenki hullafáradt volt, és vacsora után úgy esett be az ágyba.

Másnap a soványka reggelit kritizálta (most már támogatókra is lelt, mert sokaknak jobban ízlett volna a hazai füstölt sonka meg a rántotta), és azt is, hogy hajnali nyolckor indulnak a következő városba. Elvégre ő szabadságon van, és szeretne legalább fél tízig aludni! Mikor megtudta, hogy nem buszból zajlik a városnézés, tovább elégedetlenkedett: nem azért fizeti a buszt meg a sofőröket, hogy lejárja a lábát.

Csak akkor nem morcogott, amikor filmezett, esetleg itt-ott az utastársakat hessegette félre, hogy ne álljanak bele a képbe. A világ egyik legnevezetesebb múzeumába nem ment be, mert ott nem lehetett videózni és fényképezni sem. Inkább beült egy kávézóba, amíg a többiek a remekműveket csodálták. Mire San Marinóba értek, legalább tízszer számolta át koronára a múzeumi belépőjegyek árát („ennyi pénzért többet vártam volna!” -- felkiáltással). Huszonötször átkozta el az idegenvezetőt, háromszor veszett össze az előtte ülővel, kétszer pedig a vele párhuzamosan ülőkkel. Felesége egyfolytában csitítgatta.

Velence előtt kitört a „vihar”. A háta mögött ülő asszony jól leteremtette Bélát: ő kirándulni jött, nem pedig rosszmájú megjegyzéseket hallgatni. Ha Bélának semmi nem tetszik, és nem tud a csoporthoz igazodni, akkor miért jár társasutazásra?! Ezek után szinte mindenki kiabálni kezdett, ki az egyik, ki a másik pártjára állva, az idegenvezető pedig gyöngyöző homlokát törölgette...

Véget ért a körutazás. Margiték esténként otthon ülnek, nézik a legutóbbi útjukról készült filmet, és következő kirándulásukat tervezgetik. Minden szép és jó volt -- bizonygatják a vendégeknek. Irigykedjenek csak!

Hozzászólások

@

Küldés