A társkeresés zsákutcái

Puha Andrea  2011.8.8. 4:54

A társkereső portálok világa kétségtelenül érdekes: kusza és homályos.

Felér egy labirintussal. Soha nem tudható, ki ugrik elénk a következő sarok mögül, ki ajánlja fel különböző testrészeit különböző szolgálatokra. (Persze a szívre gondoltam....) Ám a szerelmes egymásra találó sikersztorik szereplői mellett az árnyoldal is megvillantja bábjait. Ami nem baj, hiszen a világban jelen van a jó is, rossz is – így marad meg a kozmosz nagy egyensúlya. Nemdebár? Egyébként sem számít, hogy ezek a mókás árnyoldal-bábok léteznek, hiszen némelyikük egészen vicces, igaz, van, amikor azért kileng a mutató.

Sosem fogom például megérteni, hogy aki simán csak töcskölni akar, az miért nem megy az arra a célra kialakított intézménybe? Miért kell neki a társkereső oldalakon küldözgetnie üzleti ajánlatait, és internetes szatírként bolyongania a társkereső portálok univerzumában? A szexuális szolgáltatásokért fizetni talán gáz... Mondom ezt úgy, hogy az ilyen üzenetek férfi íróinak 90 százaléka simán felszedhetne egy nőt egy alkalmi kapcsolatra. Bár a mai világban ki nem?

Ugyancsak kevésbé értem az egyéni kívánságokkal rendelkező hímneműeket, akik a neten próbálnak olyan dolgokban cinkostársra találni, amelyre az élettársuk nem vevő. Pénz, ama bizonyos intézmény – és már ránthatod is, miközben néznek. Igen, volt, aki ilyesmit óhajtott.

Azt az emailt is egyre feljebb ívelő szemöldökkel fogadtam, mikor papírtépkedési szokásaimról érdeklődtek. Konkrétan arra voltak kíváncsiak, hogy mikor téptem utoljára papírt, mekkora mennyiséget szoktam eltépni általában és mi célból. Közben az illető vagy ötvenszer elnézést kért. Állítólag valamilyen statisztikához volt szüksége az adatokra. Arra is gondoltam, talán kiposztolom a facebookra a kérdést, nehogy kétségek között vergődjön szegény flótás. Mindenesetre egy mosolyt elért nálam a levele, bár, hogy mi volt a célja, nem tudom. Amennyiben kreatív akart lenni, a próbálkozás elég gyatra volt, viszont ha tényleg statisztikát készít a papírtépkedésről, egy újabb ökomániás egyént üdvözölhetünk köreinkben. Ez meg igazán jó dolog. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a „Legyél önmagad!“ mindig minden körülmények között aranyszabály.

Az olyan pokoli ajánlatok sem hoznak lázba, amelyek rap-rímekbe szedve íródtak. Gyöngyökben gördültek ki a könnyeim, miközben minden egyes soron átrágtam magam. Az oldalam hasogatott a nevetéstől, a tüdőmből kipréselődött az utolsó korty levegő is. „Keress hát meg, szeress belém,/ ha találkozunk, gyere elém!” – írta nekem a modernkori lantosom, majd megspékelte egy záróakkorddal, ami végleg kivágta nálam a biztosítékot: „Mondd az MSNed és megyek oda,/ velem az erő, gyengül a Yoda!” Küldtem neki egy szívből jövő gratulációt, tényleg, de a Csillagok háborúja sosem volt a kedvencem.

Ezeken kívül még egy ember volt, akire nem tudtam szólni. Szolga volt a nickneve és szerette volna, ha megölöm, feldarabolom, megsütöm és megeszem. Mivel humoromnál vagyok, majdnem megkérdeztem tőle, hogy nem lehetne-e szó sima gyilkosságról, de jobbnak láttam nem reagálni. A világ tele van betegekkel és őrültekkel. Nincs kedvem személyesen is találkozni eggyel.

Persze, ez a cikk csupán ironikus kedvemben íródott, nem kell minden sorát komolyan venni. Egyébként is: tisztelet a kivételnek!

Hozzászólások

@

Küldés