Augusztusi hajnal

Puha Andrea 2008.8.26. 14:15

Egész éjjel virrasztottam. Ezt magával hozta a nyár.

Tudom, hogy majd megszenvedem, ha eljön a szeptember, az iskolakezdés hónapja, de nem bánom. Még élvezem a csendes, nyugodt nyárvégi éjszakákat, a hajnalokat.

Éjjel általában zenét hallgatok, ülök a sötétben, és gondolkozom. Ilyenkor lehet. Nem kell csinálnom semmit sem, a dolgaim ráérnek hajnal után. Jó ez a magány, s tudni, hogy mindenki alszik, csak én vagyok ébren. Néha kiülök az udvarra és az eget bámulom. Szememmel megkeresem a Göncölt, kisilabizálom a Hold dundi arcát. Egyszer-egyszer feltűnik egy-egy hullócsillag is. Elképzelem, hogy az ölembe pottyan. Nem kívánok semmit sem. Elfelejtek kívánni. Csak a pillanat varázsát élvezem. Itt-ott elsurran egy-egy kóbor cica, felrebben egy madár. Nem olyan halott az éjszaka sem.

Hajnal fele pulcsiba bújok, hűvös van már ilyentájt. Főzök magamnak egy forró teát, s kiülök a ház elé a lépcsőre. Mélázva figyelem a forró ital felett hullámzó gőzt, a számból kiáramló párát. Játékosan, gyerekmód szándékosan gyártom. Egyre halványabban ragyognak a csillagok, ébredezni kezd a nap. Sugaraival kényelmesen nyújtózkodik az ég alján, ezerszínűre festi azt. Burukkolnak a galambok, egyre több autó veri fel a falu csendjét, egyre jobban világosodik. Búcsúzik a hold, int a napnak, a csillagok már kialudtak. Belekortyolok a teámba, végigfut a meleg a torkomon, majd a gyomromban körbefutva tovaillan. Szinte kelletlenül veszem észre, hogy elfogyott. S ahogy elfogyott, megérkezett, s azonmód tovább is futott a hajnal.

Új napba léptem...