Az utcák, parkok emberei

Tompa Orsolya  2014.6.6. 3:31

Manapság egyre több ember veszíti el a munkáját és válik hajléktalanná.

Kilátástalan helyzetük megnehezíti dolgukat, a társadalom nagy része pedig kirekeszti őket életformájuk miatt. Pedig lehet, hogy egyetlen biztató szó is segíthet nekik elindulni a talpra állás, és újrakezdés útján.

A városok, fővárosok utcáin gyakran találkozhatunk nem dolgozó, egészséges emberekkel – hajléktalanokkal, munkanélküliekkel, akik az utcára kényszerültek. Van, aki önszántából, bár megtehetné, hogy máshol lakjon, hiszen saját háza van. Mégis az utcán él, mert erre az életformára vágyik, vagy csak szeretné megtapasztalni, hogy milyen ez az élet. Van, aki pedig akaratától függetlenül került oda. Szerencsejátékon elverte az összes pénzét, csapdába csalták és kicsikarták tőle a vagyonát. Elvesztette a munkáját, mert a céget felszámolták, vagy, mert kirúgták – és még sorolhatnánk. Rengeteg oka lehet annak, miért kerülnek emberek ártatlanul az utcára. A hajléktalanok az életben maradásért bármire képesek, persze nem mindegyikük. Elfoglalják a kapualjakat, a padokat, a parkok egy részét, ahol tábort vernek, és „otthont” alakítanak ki maguknak. Napközben az utakat járják, megpróbálnak némi pénzhez jutni, hogy ennivalót vegyenek maguknak. Sok elutasítást kapnak, ennek pedig általában az az oka, hogy a pénzt nem ennivalóra, hanem alkoholra és dohányra költik. Leisszák magukat a sárga földig, aztán meg randalíroznak. Éppen ezért nem adnak esélyt azoknak a hajléktalanoknak, akik tényleg tudnak normálisan viselkedni, akik hajlandóak lennének munkát vállalni, és akik arra költik azt a kis pénzt, amihez hozzájutnak, amire szükségük van, amire kérik. De a többiek miatt ők is csak elutasítást kapnak. A hajléktalanszállókra pedig azért nem mennek, mert azt a kevés dolgukat is elveszik, vagy ellopják tőlük, amiket magukkal visznek. Képesek összeverekedni azon, hogy melyikük volt ott hamarabb, holott összefoghatnának, hogy ne kelljen a továbbiakban is így élniük. Teremthetnének maguknak egy jobb életet. A segítséget sokszor nem fogadják el, pedig a lehetőséggel élni kell, hogy fordítani tudjunk a szerencsénken.

Bár sokukról valóban elmondható, hogy nem akar újra talpra állni, vagy már nem is érdekli, olyan régóta éli így az életét. Egy új esélyt azonban mindegyikük megérdemel, ahogy más emberek is, akik nem ebben a helyzetben vannak. Az, aki nem él a lehetőséggel, azzal nem lehet mit kezdeni, de aki megragadja, annak nagyon sokat segíthetünk, hogy az élete visszatérjen a normális kerékvágásba.

Hozzászólások

@

Küldés