Beszűkülés

Póda Erzsébet  2020.2.14. 14:20

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

Már az egyiptomiak halottaskönyvében is ott szerepelt a számonkérés: az elhunyt életében vajon figyelt-e arra, hogy ne szennyezze a környezetét… És ha tovább kutakodnánk, biztosan találnánk érdekes ókori, középkori, újkori felfogásokat, tanácsokat és megoldásokat is.


Mostanában is gyakran hallunk az élhető városokról, az élhető bolygónkról, a klímabarát megoldásokról. Persze ezek elsősorban a leggyengébb láncszemeknek, az embereknek szólnak, és nem a gigantikus környezetszennyező ipari és egyéb cégeknek, konszerneknek. A zöldpártok igyekeznek olyan témává tenni a kérdéskört, hogy a klímakatasztrófa fenyegető árnya minden nap ott magasodjon fölöttünk. Azt hihetné a mai ember – mivel ezt a magyarázatot kapjuk –, hogy az elődök azok, akik tehetnek a probléma globális nagyságúvá dagadásához. Pedig nagyapáinknak és nagyanyáinknak, és a mai kisembernek vajmi kevés köze volt/van a helyzet kialakulásához.

Igen, ma ész nélkül szemetelünk, de nem azért, mert a felmenőink könnyelműek lettek volna, hanem mert erről szól a fogyasztói társadalom. Nagymamámnak még egy bevásárlótáskája volt, a szomszédnéninek pedig egy fonott kosara. Azzal mentek a boltba, ahol nem műanyagzacskókba rakták a péksüteményt, hanem egyenesen a táskába, kosárba. A tejet visszaváltható üvegben árusították, a mosóport kartondobozban, a szappant pedig „meztelenül”, csicsás csomagolás nélkül. A büfében a szalámit és a majonézes salátát tányérra mérték, és lazán-egyszerűen mellétették a kiflit. Az én ifjúkoromban aztán megindult a műanyag propagandája és ezzel együtt az elterjedése is. Az elmélet az volt, hogy óvjuk-védjük a természetet, ne kelljen annyi fát kivágni… Rossz szemmel néztek mindenkire, akinek műanyagzacskó helyett szalvétába vagy papír-tízóraizacskóba volt csomagolva az elemózsiája. A generációm, sőt a mai húszasok-harmincasok is, még mosható-vasalható pelenkát viseltünk, mégis felnőttünk. Ez talán mosipelus formájában újra visszakerül a használatba (és a környezetvédők örvendeznek, hogy feltalálták a spanyolviaszt). Az eldobható pelenka iszonyatos tömegben halmozódik fel a szeméttárolókban.

Múltkori cikkemben utaltam arra, hogy az öregek „láthatatlanná válnak”, helyettük a kiskorúak, gyerekek a megmondóemberek. Mintha a környezetvédelemhez (is) ők értenének jobban, nekik kéne kioktatniuk az idősebbeket. Az egész annak a korlátozó propagandának a következménye, amely nem engedi meg a mai embernek, hogy vissza-visszatekintsen a múltba, onnan merítsen tudást, követendő értékeket. Hiszen elődeink nemhogy környezetkímélő módon éltek – egyszerűen rá voltak kényszerítve, hogy spóroljanak. Mára viszont az „élj a mának” olyan hatalmas erővel épült be a tömeg köztudatába, hogy rövidlátóvá tett bennünket.

Ha nem akarunk egyre jobban beszűkülni, ideje feljebb emelni a tekintetünket, és tudatosítani, hogy még ha megfoghatatlan is, igenis létezik múlt, jelen és jövő is.

Írásunk a Csallóköz hetilap cikke alapján készült.

Hozzászólások

@

Küldés