Csillogó gyerekszemek

Fülöp Éva 2005.11.30. 22:02

Emlékszem, nálunk mindig varázslatos illata volt a karácsonynak.

Nemcsak a sütemények és a lencseleves, hanem a fenyőfa tette igazán hangulatossá az ünnepet.

Sokáig az volt nálunk a szokás, hogy szenteste napján a délelőttöt, én és a nővérem a nagymamáéknál töltöttük. Anyuék addig felállították a karácsonyfát, és mire koradélután hazaértünk, már ott állt a szobában, gyönyörű díszekkel, és világító kis tobozalakú égőkkel. Pontosan emlékszem arra a körülírhatatlan érzésre, mikor befutottam a szobába és megláttam a csodát – a karácsonyfát és alatta a sok szép csomagolású ajándékokat. Először vacsoráztunk, csak utána bontottuk ki az ajándékot, ezzel a várakozással is növeltük a meglepetések hatását. Ha babát kaptam, elégedett voltam -- lehetett volna száz babám is, nekem akkor is az jelentette a legnagyobb örömöt.

Most, hogy újra közeledik a karácsony, azon gondolkozom, miképp tegyem varázslatossá ezeket a pillanatokat kislányom számára. Ez lesz a második karácsonya, de igazán ez lesz az első, amit tudatosan fog átélni, mert tavaly még csak alig féléves volt, és nem nagyon értette az egészet. Most majd ő is rácsodálkozik a sötétben pislogó égőkre, bonthatja az ajándékokat.

Várom a karácsonyt, mert megint átélhetem azt az érzést, amit kiskoromban. Csak most én vagyok az, aki az illatokról, díszítésről, hangulatról gondoskodik. A csodát most közvetve fogom átélni -- keresni fogom a lányom csillogó szemében, mikor majd bejön a szobába és meglátja a karácsonyfát.