Egyenlőtlen kapcsolat

Jády Mónika  2006.7.7. 9:43

A lányok sokszor hajlamosak értelmetlen kompromisszumokat kötni párkapcsolataikban. Vajon miért?

Nemrégiben – a buszra várva – akarva-akaratlanul fültanúja lettem a két mögöttem álló lány beszélgetésének. Az egyik épp azt panaszolta a másiknak, hogy a barátja egész héten nem hívta fel, de nem is vette fel a telefont, és az sms-ekre sem válaszolt. A fiú ezt máskor is megtette már, és mindig megsértődött, ha a barátnője emiatt esetleg kritikával illette. Azzal érvelt, hogy azért nem jelentkezett, mert nem volt kedve. Különben pedig: neki ne szabja meg senki, mit tegyen és mikor. Ő nagyra értékeli a szabadságot.

De mint kiderült, csupán a sajátját. A barátnőjétől ugyanis elvárja, hogy éjjel-nappal telefonközelben legyen, és mindig a rendelkezésére álljon, amikor neki épp kedve támad vele beszélgetni vagy találkozni. Azt is természetesnek veszi, hogy ha sörözni indul a barátokkal, a barátnője vele tart. Pedig a lány sokszor jobb programot is el tud képzelni, mint hogy öt-hat fiúval üldögéljen egész este egy füstös kiskocsmában. De a barátjának még csak eszébe sem jut őt megkérdezni, hogy esetleg mihez lenne kedve.

A hallottak szerint a lány párszor már megpróbálta elmagyarázni a fiúnak, hogy nem esik jól neki, ha egész héten semmi jelet nem kap tőle, és hogy mindig neki kell alkalmazkodnia hozzá. Ám a fiú értetlenül nézett – szerinte nincs semmi kivetnivaló az ő viselkedésében. A jogos panasz mellett azért a lány mentségeket is próbált felhozni a barátja viselkedésére: ő meg tudja érteni, hogy a fiú fél a kötöttségektől, hisz eddig még nem volt ilyen hosszú kapcsolata. Ráadásul az előző barátnője nagyon ráakaszkodott. De úgy tűnt, mintha maga sem hinné el azt, amit mond, és nem csupán a beszélgetőtársát szeretné meggyőzni arról, hogy azért nem is olyan rossz a helyzet, hanem saját magát is.

Aztán amikor arról kezdett beszélni, hogy az aznap esti randevún eldől, mi lesz ebből a kapcsolatból, arra gondoltam, hogy talán mégis szakításra készül. De hamarosan szóba került az összeköltözés, sőt, a házasság is. A lányok az előbbi mellett voksoltak. (Mert szerintük a szóban forgó fiúval rizikós dolog lenne rögtön az anyakönyvvezető elé állni. Először le kell tesztelni, lehet-e vele egyáltalán egy fedél alatt élni.) De mint kiderült, a lány édesapja ellenzi az élettársi kapcsolatot. Az édesanya meg valószínűleg mindenféle kapcsolatot, mert figyelmeztette a lányát, hogy ha már most így viselkedik a fiú, később sem fogja őt a tenyerén hordozni. Sőt, előfordulhat, hogy idővel egyre többet enged meg majd magának.

Nekem is ugyanez volt a véleményem, de persze, ezt a lánnyal nem közölhettem. Nem hiszem, hogy bárkinek is érdemes lenne olyan fiúra (lányra) vesztegetnie az idejét, aki mindig csak a saját érdekeit tartja szem előtt. Ahhoz, hogy egy kapcsolat jól működjön, és mindketten jól érezzék magukat benne, mindkét félnek adnia és kapnia is kell.

Remélem, a történetben szereplő lány minél hamarabb tudatosítja ezt, és lesz ereje lezárni ezt az egyenlőtlen kapcsolatot.

Foto: Mihály Krisztián

Hozzászólások

@

Küldés