Élet a cseten

Puha Andrea 2009.6.24. 5:48

– Ott olyan más! Egyáltalán nem zárkózott, és azt mondta, hogy ezt nekem köszönheti...

Mesélte az egyik internetes beszélgetés részleteit a barátnőm. Mosolygok. Ölelget a szeretet. Nem is csodálkozom. Bellával ki lenne magába forduló? Ismerem pár éve, és azon kevés emberek közé tartozik, akiket nagyon szeretek. Mindig nevet, viccelődik, pedig jól tudom, bánatában sírni is szokott. Hatalmas szíve van, tud titkot tartani, és sosem habozik, ha ki kell mondani: szeretlek. Azt mondja: olyan jó kimondani, vagy hallani!. Pontosan ezért szeretem én is.

Ha rájuk gondolok, négy szó jut eszembe: telepátia, barátság, szerelem, kitárulkozás. Tomi és Bella osztálytársak, már nyolc éve. Eleinte nemigen beszélgettek, majd az élet valahogy úgy hozta, hogy közös baráti társaságba kerültek. Közös élmények, bolondozások kötötték össze őket, valamint a hasonló gondolkodás, életfelfogás, de igazából nem sokat beszélgettek. (Mindketten rengeteget segítenek otthon, családszeretők, érettebbek a koruknál, elhatárolódnak a piás, füves osztálytársaktól.)

A baráti találkozásokat követték a csetelések. Tomi, aki amúgy zárkózott hangulatembernek tűnt és tűnik mások szemében. Bella keresztkérdéseinek és viccelődéseinek hatására megnyílt, s a lány olyan oldaláról ismerhette meg a fiút, mint senki más. Egy idő után Bella nem akart hinni a fülének, mikor valaki mogorvának titulálta a fiút, hiszen számára ez teljesen furcsa volt. Aztán észrevette, hogy a fiú tényleg más élőben, az osztálytársak között, és más az interneten.

A csetelés számukra olyan, mint egy varázsablak. Egy kapu, melyen keresztül a fiú megmutathatja igazi arcát, érzékeny oldalát. Ez nagyon sokat jelent a lány számára. Egyrészt azért, mert igaz barátra talált, másrészt jó érzést okoz számára a tudat, hogy előtte a fiú képes megnyílni, önmagát adni, igaz, nem kevés munka és kitartás árán. Azonban egy idő után Bella kénytelen volt bevallani magának, hogy részéről ez már szerelem. Időnként még megpróbálja elhitetni magával, hogy mégsem az, csupán csak nagyon szoros barátság. De gyötrődik, szenved, és semmiképpen sem szeretné elveszíteni Tomit.

Ez egy nagyon erős kötődés. Komolyan veszik a barátságot, tesznek azért, hogy ne csalódjanak egymásban. Hogy lehet-e köztük több? Az sincs kizárva, bár Bella okok millióit sorolja fel, hogy rácáfoljon állításomra. Ilyenkor néha vitázom vele, néha ráhagyom.

Múltkor Bella lelkesen mesélte, hogy horgászni voltak. Csak úgy ragyogott a szeme, miközben a történteket részletezte. Utoljára akkor láttam ilyennek, mikor Tomi váratlanul betoppant hozzájuk hétvégén, hogy biciklizzenek egyet. Olyankor csak nézek, figyelem, amit mond, és örülök, hogy boldog.

S hogy mi a helyzet most? Bella tovább ostromolja Tomit a cseten, komoly beszélgetéseket folytatnak, viccelődnek, és leszögezik, hogy nagyon jó barátok, s azok maradnak örökre. Tomi egyre nyíltabb Bellával.

S hogy mi a cél? Az, hogy ne csak a neten, hanem élőben is felvállalja magát a fiú Bella előtt olyannak, amilyen. Úgy érzem, az igazi győzelem akkor érkezik el, ha Tomi minden gátlását elfeledve igazi, szívből jövő öleléssel ki meri nyilvánítani érzéseit.

S hogy megéri-e erre várni? Majd meglátjuk...