Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
Az 1980-as években már nem gyűlt össze a falu népe, minden házban volt televízió: így keletkezett a tévészoba.
1990 – a gyerekszobákban kezdett ott lenni külön is a tévékészülék.
2000-es évek: plazma, led, és itt termett az internet.
2010-ben minden ember televíziója a zsebébe került, mint telefon. A tele-vízió mérete zsugordott – felkerült a karokra a kicsi okos.
2020- ban már nincs ember, akinek ne lenne mobiltelefonja – ellenben van, aki már nem magával, hanem magában viseli a víziós eszközt. Azzal a célzattal, hogy ez napi, funkcionális, könnyű és praktikus – közismert néven: okos. Valóban az. Is. Mi történt? Mi történik? Az, hogy az ember 2-3 generáció alatt „kondicionálva” lett teljes értelme szisztematikus feladására. Ezt ma még a korombeli észreveszi, az utánam jövő elektromos korszak embere már kevésbé. Az elé vetített világban lehet világtalan a mindenütt jelen lévő virtu-ál-is hipnózisban.
A propagandára nem is térek ki (ott az elmúlt három év, tessék csak visszagondolni!). A kondicionálás tovább folyik – lássunk előre: a vízió már miniatűr méretű nanotech és a tömegnek van rendelve. (...) Elérhető a vízió csecsemőkortól aggastyánkorig – alanyi jogon. A kondicionálás tovább folyik, ennek szolgál a mindenkori globlálpolitikai hatalom szuperstruktúrája, nem véletlenül nyom az összes EU- s projekt ma súlyos eurómilliókat az „oktatásba”. Cuki (vagy inkább cukros) köntösbe bújtatva: a témát napirenden tartva tovább „érzékenyíteni”, készen adni gyerekeinknek a digit-all-in futurisztikus, előre gyártott jövőt, amely világ az élettelen műtárgyak halmaza. „Felhőbe” azaz „cloudba” mentve nem más, mint maga a digitális orgia, az örökéletű szubhumán alvilági ál-világ.
Lássunk tisztán! Mi történik, ha az ember a gondolatait a miniatűr technika elektronikus hipnózis által adott válaszai adják? Itt tisztázásra vár néhány fogalom. Mi az a gondolat? Honnan jön a gondolatom? Ki gondolkodik? Ki vagyok én..? A választ sietősen kellene megtalálnunk, mert tudjuk: 1950-ben összegyűltek az emberek, és bármikor kikapcsolták a gépet. Ám fokozatosan és gyanútlanul fogadtak el máshonnan jövő gondolatokat… De 2040-re az embernek nem marad saját gondolata, és lehet, hogy a gép kikapcsolja – őket!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2024.11.20.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2024.10.30.
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.