Energiavámpírok

Kovács Márta  2014.10.7. 2:17

Korunk vámpírjai mindenhol ott vannak: nem a vérünket szívják, hanem az energiánkat.

Ők azok, akik nem rendelkeznek saját energiával, és fogalmuk sincs róla, hogyan is juthatnának hozzá, ezért „lecsapolják” másokét. Vámpír lehet az idegesítő szomszéd, egy levakarhatatlan munkatárs, távoli vagy közeli rokon, barát vagy barátnő. Tudatosan, de legtöbbször tudat alatt, olyan helyzeteket teremtenek, mely során a másik életerejéből merítenek. Erre azért van szükségük, mert az övék jelentősen megcsappant. Tele vannak negatív érzésekkel. Sok problémával küzdenek, de ahelyett, hogy magukba néznének, a környezetüket tekintik minden gondjuk okozójának. Ha beszélgetésbe elegyedünk velük, egy idő után ürességet és bágyadtságot érzünk, rosszkedvűvé és ingerlékennyé válunk. Sokszor megtörténhet, régi barátságokban is, hogy egy idő után teherré válik a másik. Sőt, egy lángoló szerelemként induló kapcsolatban is érezhetjük úgy, hogy a másik megfojt a problémáival. Természetesen nem minden segítségre szoruló vagy hullámvölgyben lévő ember számító, energiacsapoló. Azokkal kell vigyázni, akiknél ez az állapot állandósult.


Miről ismerhetők fel ezek az emberek? A legfőbb, leggyakoribb ismertető jegyeik a következők lehetnek:

1. Közel jön és soká marad. Látszólag szívélyes, de valójában inkább csak a sirámaival önt nyakon.

2. Különböző indokokkal folyamatosan keresik azok társaságát, akik időt és energiát áldoznak rájuk. Amikor az illető már nem ad többet magából (vagyis végleg megszakítja a játszmát), akkor természetesen hálátlannak, vagy akár még rosszabbnak bélyegzik őt.

3. Tevékenységük egyáltalán nem tudatos. Fogalmuk nincs, hogy mit csinálnak. Egyszerűen szükségük van az élethez az energiára és nem tudnak más csatornából hozzájutni. Ha elmeállapotuk rendben van (ez néha nincs így), akkor taníthatók arra, hogy megtalálják az Univerzum energiaforrásait. A tanítást azonban mindenképp maguknak kell kérniük – ha tudatosítjuk bennük, amit művelnek és beavatkozunk, akkor az egész fordítva sülhet el!

4. Akkor is fárasztanak, ha nem beszélnek egyébként kellemetlen vagy problematikus dolgokról. (Például társaságukban ólmos fáradtság lesz úrrá rajtunk, anélkül, hogy túlságosan figyelnénk, vagy belevonódnánk a társalgásba.)

5. Igen gyakori, hogy beteg emberről van szó, akinek valamilyen pszichés és/vagy szervi baja van, és a szervezet energetikai minimumát így próbálja fenntartani; hogy másoktól energiát von el. (Amikor például a beteg ember másokat egyértelműen feleslegesen ugráltat, az mindig ennek a jele!)

6. Folyton utána mennek annak az embernek, akitől egyszer nagy dózisú figyelmet, vagyis energiát kaptak. Ők a „levakarhatatlanok", akik nem értenek a diszkrét utalásból.

7. Az érzelmi zsarolásból rengeteg energia származik, tehát ha valaki érzelmi zsarolást él át, attól energiát von el a zsarolója. (Erről szól a nóta: „Hogyan tudnék élni nélküled?" Jelentem: remekül! Csak meg kéne próbálni. Ám, az energiavámpír gyakran képtelen egyedül lenni.)

8. A veszekedés kezdeményezője is energiát akar kapni a másiktól. Ha tehát renszeresen azt éljük át, hogy valaki (főleg ok nélkül) veszekedést kezdeményez velünk, akkor szintén egy energiatolvajjal állunk szemben.


Hogyan védekezhetünk ellenük? A fokhagyma és a szenteltvíz ezeknél a vámpíroknál biztosan nem segít.

• Könnyebb mondani, mint megtenni, de ne vegyünk róla tudomást! Ne figyeljünk rá, ne vegyük fel a telefont, udvariasan, de utasítsuk el közeledését!

• Ha fontos számunkra, beszéljük meg vele érzéseinket. Persze nem úgy, hogy közöljük vele vámpírságát, hanem kérdezzük meg, hogy miért van rossz kedve, miért viselkedik így, és mondjuk el, hogy nekünk ez rosszul esik. Az energiacsapolók könnyen magányosak maradhatnak. Ha érzünk magunkban egy kis empátiát, próbáljunk segíteni ezzel a problémával küzdő embernek.

• Ha muszáj vele egy térben maradnunk, gondoljunk magunk köré egy burkot! Egy pajzsot, amiről leperegnek a negatívumok, és nem sérül meg a lelkünk. Semmiképp ne álljunk közel hozzá, mindig tartsuk a két lépés távolságot!

• Vágjunk vissza humorosan, vagy fordítsuk magunk javára a helyzetet. Mivel az energiavámpírok akkor támadnak, amikor nem számítunk rá, ez nem könnyű, de ne hagyjuk, hogy elérje a célját: azt, hogy rosszul érezzük magunkat.

• A legegyszerűbb, ha kezünket és lábunkat keresztbetéve rövidre zárjuk saját „energia-áramköreinket".

• Ha a vámpírunk a saját családunkban van, egyszerűen tudatosítsuk vele, hogy képtelenek vagyunk őt ellátni elegendő energiával, és szakítsuk félbe a játszmáját! (Tehát ne engedjünk az érzelmi zsarolásnak, ne menjünk bele a vitákba, sőt akit lehet, azt építsük le, stb.)

• Azok a távoli rokonok, akik időről-időre megérkeznek energiát rabolni, szintén viszonylag könnyen leépíthetők, ha soha nem állunk készen a fogadásukra.

Írásunk a internet cikke alapján készült.

Hozzászólások

@

Küldés