...és felelőtlen apák

Nagy Erika  2007.1.25. 8:20

Amikor két ember gyermeket vállal, nem szabadna megfeledkezniük arról, hogy a csöppséget felelősségteljesen fel is kell nevelni.

Ez pedig komoly feladat! De mi van, ha az apa elhagyja a családját, méghozzá úgy, hogy a későbbiekben nem vállal szerepet a gyermek nevelésében, eltartásában, s így az anya egyedül kénytelen boldogulni?

Egy gyermek nem csak az anya felelőssége, hanem az apáé is. Ezt gondolta Márti is, mikor hazavitte újszülött gyermekét a kórházból. Gyengének érezte magát, ezért megkérte párját, hogy segítsen a fürdetésnél. Ekkor szembesült először azzal, hogy férjére nem számíthat, egyedül kénytelen ellátni a gyermek körüli teendőket. Ha az éjszaka csendjét sírás zavarta meg, férje hisztizni kezdett, s kikérte magának, hogy nem aludhat, mondván, neki reggel munkába kell mennie. Márti idegei szép lassan felőrlődtek. Mindennaposak lettek a veszekedések, s ez ahhoz vezetett, hogy különkötöztek.

Ettől a perctől kezdve az apa megfeledkezett arról, hogy él egy csöppség, akiért felelősséggel tartozik. Nem érdekelte, kibújt-e már az első fogacskája, hogy mennyit nőtt, és van-e Mártinak annyi pénze, hogy megadja gyermekének mindazt, amire szüksége van. A kis Ádám ma óvodába jár, apukáját nem ismeri. Apja pedig elintézi azzal, hogy a bíróság által megítélt összeget havonta elküldi. Hogy az mire elég? Nem érdekli. Még jó, hogy vannak nagyszülők, akik nem csak szeretetükkel halmozzák el az unokát, hanem anyagilag is segítik lányukat és unokájukat.

Péter már elmúlt harminc, mikor megszületett az első kisfia, majd két év elteltével a második is. Boldogok voltak, örültek a csemetéknek. Egészen addig, míg bele nem szeretett az egyik kolléganőjébe. Elhagyta érte a közösen felépített családi fészket, és a gyermekeit is. Eleinte hűségesen látogatta őket, de a látogatások lassan megritkultak, majd elmaradtak. Az új kapcsolatából egy kislány született, s az új asszony annyira befolyásolta, hogy teljesen megfeledkezett azokról, akikért felelősséggel tartozik. Még karácsonykor sem ébredt fel benne az apai ösztön, s míg a kislányt elhalmozta játékokkal, a fiairól nem vett tudomást.

Ákos és Kati tíz évig élt együtt, mikor úgy döntöttek, nem keserítik tovább egymás életét, és barátsággal elválnak. A két gyermek az anyánál maradt, az apa pedig elköltözött szüleihez. Mindez három éve történt, de azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne látta volna a gyermekeit. Együtt tanulnak, kirándulnak, mindenben számíthatnak rá.

Ez utóbbi példa is bizonyítja, hogy a válás után is lehet közösen nevelni a gyermekeket. Sőt, nem csak lehet, kell is. Azaz kellene. Mert az lenne a legemberségesebb, ha mindenki arra törekedne, hogy a gyermekei testi, lelki és erkölcsi fejlődését támogassa, védje és oltalmazza őket.

Hozzászólások

@

Küldés