Furcsa házasság

Révész Enikő  2007.10.6. 16:40

A minap találkoztam egy rég nem látott ismerősömmel.

Péter boldogtalanabbnak tűnt, mint három évvel ezelőtt, amikor utoljára láttuk egymást. Soványabb és sokkal lehangoltabb lett. Egy kávézóban üldögélt – egyedül, egy üveg sör mellett –, amikor megpillantottam. Este hét óra volt.
-- Még nem voltam otthon – közölte, amikor kérdőn az aktatáskájára néztem. És az volt az érzésem, hogy nem is szeretne hazamenni. Már annak idején sem működött valami jól a házassága, amikor legutóbb beszélgettünk. (De akkoriban még munka után sietett haza, hogy a családjával lehessen.)

Most pedig kész katasztrófa az élete. A feleségével évek óta külön szobában alszanak, és már alig szólnak egymáshoz. Igaz, korábban sem volt sok közös témájuk. Péter reggel elmegy dolgozni, és olyan sokáig távol marad, amilyen sokáig csak lehet, és ha teheti, a hétvégeken is elmegy otthonról legalább pár órára. Hogy a felesége mivel tölti ki az idejét, azt nem tudja, de már nem is óhajtja tőle megkérdezni, mert régen ebből mindig viták voltak. (Az asszony azóta háztartásbeli, mióta megszületett a gyermekük. Korábban eladóként dolgozott.) Mindenesetre Péter szerint a takarítás nem az erőssége, és főzni sem nagyon szokott, inkább a közelben levő étterembe megy ebédelni, és sokszor ott is vacsoráznak.

Hilda, a feleség, könyvet sem nagyon vesz a kezébe. Legfeljebb a műsorújságot. De ez nem is csoda, meséli Péter, hisz Hilda olyan családból származik, ahol csak a kétkezi munkának van és volt becsülete. Hilda szülei és nagyszülei a szellemi munkát és az olvasást naplopásnak tartották. Ezt viszont Péter – aki nem fizikai munkával keresi a kenyerét – már akkor tudta, mielőtt feleségül vette Hildát. Már akkor sejthette, hogy Hilda és ő két külön világ. Mint a legutóbbi beszélgetésünkkor kiderült, Péter tartott is attól, hogy nem Hilda a megfelelő menyasszonyjelölt.

Hogy akkor miért is ugrott bele a házasságba? Azért, mert attól félt, hogy egyedül marad. Nem volt jóképű, de csúnya sem, viszont elég gátlásos volt. Mielőtt eljegyezte volna Hildát, próbálkozott egy-két kolléganőjénél is, ám nem sok sikerrel. Így aztán beérte Hildával, akivel a tánciskolában ismerkedett meg, és akinek nem kellett túl sokat udvarolnia. (Annak idején állítólag a lány kérdezte meg tőle, hogy feleségül veszi-e őt.)

Hogy miért nem válik el, ha annyira boldogtalan? Azt mondja, hogy a gyerek miatt.

Mondjuk, én nem hiszem, hogy egy tízéves gyereknek jobb úgy, hogy egy házban élnek az egymástól elhidegült szülők. Szerintem Péter megint a kényelmesebbnek és az egyszerűbbnek tűnő megoldást választotta... A főnöke tanácsát követve beszerzett egy barátnőt – az egyik kolléganőjével találkozik rendszeresen, akinek férje van és két felnőtt gyereke. Péter elmondása szerint pusztán moziba és kávézni járnak, azt viszont mégsem szeretné, ha a felesége tudomást szerezne e barátságról.

Nem értem Pétert. Mindenesetre megmondtam neki, hogy elsősorban rajta múlik, hogyan alakul az élete.

Hozzászólások

@

Küldés