I want to be free!

Orbán Viktória  2008.11.12. 14:41

Igen, szabad szeretnék lenni! Egyik leghőbb álmom! De, hogy-hogy szabad? Hiszen nem is vagyok rab.

Vagy mégis?

Hát igen, mégis! Valaki nem csak azért lehet rab, mert börtönbe zárják. Valaki lehet valaminek a rabja is. Például a szerencsejátéknak.

Hogy én minek vagyok a rabja? A rendszer rabja vagyok, vagy ha úgy tetszik: az életé, ami úgy érzem, lehúz és bedarál, és nem tehetek ellene semmit. Bármely erőfeszítésem ez ellen kudarcba fullad. Azt mondják, élvezd az életet, vedd észre az élet pozitív dolgait! Csak azt nem mondják, hogy kell ezt csinálni. Azt viszont igen, hogy: ne panaszkodj, mert vannak, akik sokkal, de sokkal rosszabb helyzetben vannak nálad. Persze, ezt én is tudom, nem járok szemellenzővel. Csak az a baj, hogy attól még nem leszek boldog, hogy látom, másoknak sokkal rosszabb, mint nekem.

Meg az a baj, hogy ma reggel bal lábbal keltem fel, ahogy már nagyon régen nem, és mindent sokkal rosszabb színben látok, mint általában. Egyébként úgy általában, igyekszem észrevenni az élet szép dolgait, csak a jóra figyelni, és ilyenkor tényleg kiegyensúlyozottabbnak, boldogabbnak érzem magam. Csak azok a csúnya „felhők” aggasztanak kicsit!

Egyébként nem is tudom, miért panaszkodom, amikor van ruhám, van mit ennem, van tető – igaz, nem az enyém –, a fejem felett és van MUNKÁM! És amíg munka van, addig „minden” van. Vagy mégsem?

Hé, Feri bácsi, én is szeretnék ám végre SAJÁT lakásba, ne adj isten házba (Uram Isten, micsoda merész álmok!) költözni! Az autót talán nem is említeném, szerintem ez az álmom már luxusszámba megy. Ja, hogy szeretnék más országokat is megismerni, utazni? Hé, ébredjek már fel...!

Hoppá! Most jutott eszembe! Mit is mondott egyszer nekünk Feri bácsi? Akinek nem tetszik, az elmehet! Hát, jó el is megyek. Nagy ötlet! Egy legyet ütök két csapásra... Munkám is lesz, és még világot is látok! De akkor ne panaszkodjanak ott fent, hogy egyre több fiatal megy külföldre szerencsét próbálni! Hiszen onnan fentről bátorítottak! Na, de aztán hova menjek? Máshol sem könnyebb. Főleg most. Máshol is keményen kell dolgozni a pénzér, és máshol sincs kolbászból a kerítés. Én ezt tudom. És nem is félek a munkától. Nem olyan lány vagyok. De máshol talán jobban elismerik az ember munkáját, és azt is látni, hogy jutunk valamire! Legalábbis, ahogy másoktól hallottam, meg azért nekem is van egy kis tapasztalatom e téren.

Ha jobban belegondolok, lehet, hogy nem is az élet rabja vagyok, hanem saját magamé?

Mégis mit keresek még itt?

Hey, don`t let the system get you down!

Hozzászólások

@

Küldés