Kedves Világ!

Cseh Gizella 2011.6.26. 5:56

Útravaló azoknak, akik kiléptek az iskolapadból.

Sok diák számára a napokban, vagy mostanában, ért véget az iskola. Egy ideig idegenül érzik majd magukat a bőrükben, ezért kérlek, bánj velük kesztyűs kézzel!
Tudod, mostanáig a szülők és a tanárok kéznél voltak, hogy ellássák egy-egy gyermek sebeit, helyrebillentsék megtépázott érzelmeit. Mostantól megváltozik a helyzet: valamennyiüket új kaland várja. Olyan kaland, amelyben háborúk, tragédiák és fájdalmak is előfordulhatnak. Útjuk egyengetéséhez rengeteg hitre, szeretetre, türelemre, sőt megértésre van szükségük.

Így hát kedves Világ, szeretném, ha gondoskodnál róluk. Fogd kézen, és oktasd őket arra, amit tudniuk kell, de kérlek, lehetőleg kíméletesen!

Meg kell tanulniuk, hogy nem minden ember igazságos, nem mindenki méltányos, és nem mindenki őszinte. De mutasd meg nekik azt is, hogy minden rossz lélekre jut egy hős, minden ravasz politikusra egy kiváló és elhivatott vezető, minden ellenségre egy jó barát. Időbe telik, de értesd meg velük, hogy a megszolgált fillér többet ér a talált tallérnál. Tanítsd meg őket emelt fővel veszíteni, hogy annál inkább élvezhessék a győzelmet!

Őrizd meg őket az irigységtől, és fedd fel előttük a csöndes nevetés titkát! Segítsd, hogy megbéküljenek Istennel. Erősítsd meg őket belülről, hogy állják a kudarc csapásait, és éleszd bennük a vágyat, hogy újra próbálkozzanak, amíg csak sikerre nem jutnak. Vezesd rá őket, hogy szelíden bánjanak a szelídekkel, de keményen a keményekkel.

Biztasd őket, hogy a saját ítélőképességüket kövessék és ne a tömeget, hogy mindenkit meghallgassanak, de pergessék át a hallottakat az igazság szűrőjén. Hogy nevetéssel űzzék el a bánatukat, de ne szégyelljenek könnyeket ontani sem. Világosítsd fel őket, hogy a kudarcból is fakadhat dicsőség, a sikerből pedig kétségbeesés.

Okosítsd ki őket, hogy megvessék a cinizmust, a gyűlöletet, de óvakodjanak a mézesmázasságtól is. Figyelmeztesd őket, hogy eszüket és erejüket a megfelelő áron értékesítsék, de soha ne adják el a lelküket és a szívüket!

Bírd rá őket, ha lehet, hogy ne másokhoz mérjék magukat, mivel mindig akadnak náluk nagyobbak vagy kisebbek. Inkább a saját eredményeiket igyekezzenek túlszárnyalni. Intsd őket arra, hogy időnként érdemes kockáztatni, de eljön a pillanat, amikor káros a vakmerőség.

Bánj velük finoman Világ, de ne kényeztesd őket, mert tűzben edződik a nemes acél. Bátorítsd őket, hogy rendíthetetlenül higgyenek, főképp önmagukban, mert ez az emberiségbe, annak jobb jövőjébe vetett hit alapja.

Tudom, nem keveset kívánok, kedves Világ. De azért próbálj meg ennek megfelelni, és bánj velük méltóképp, mert ők a mi gyermekeink!