Képzelt Adonisz

Nagy Csivre Katalin  2013.7.11. 4:32

Két történet, kétféle „Adonisz"...

Tisztán emlékszem a napra, amikor évekkel ezelőtt egy kedves barátnőm megosztotta velem jó hírt: férjhez megy.
Boldogan, önfeledten, szerelmesen. Öröm volt a közelében lenni, annyi vidámság, mosoly, életigenlés és optimizmus sugárzott belőle, amikor a várva várt nagy napról ábrándozott, tervezgetett.

A sors szerencsés kegyeltjének tudhatta magát már akkoriban is a kusza, viharos kapcsolatokat látva férfi és nő közt. Álompár, suttogták a hátuk mögött. És igen, gondtalan fiatal szerelmespár voltak. Nagy szerencse, hogy az ember nem kukkanthat bele a jövő titkos lapjaiba. Ma két gyermeket nevelnek, átlagos családi életet élnek. Kisebb-nagyobb viharok, ha nyesik is az árbocot, azért a hajó szilárdan siklik tovább a habos tenger hullámain, egyszer fenn, másszor lenn. A lényeg: egy az irány. A mai napig kéz a kézben járnak, és nem hamis képmutatásból. Együtt vonul el felettük az idő, eközben méltóságteljesen nyújtanak egymásnak kezet a nehezebb időszakokban. Eszükben nincs visszaforgatni bármit is.

Hogy lehetséges ez? Mi a titka a kitartásnak, a kettejük közti harmonikus viszonynak? Egyszer megkérdeztem őket: hogyan őrizhető ez meg? Mi a helyzet a szerelemmel, szeretettel?
– Mari nagyon csinos lány volt, de nem azért szerettem meg, s szeretem, mert szép. Hanem azért szép, mert szeretem, úgy ahogy van – hangzott a válasz a férfitól.
– Zoli sem volt soha egy Adonisz. Magas termete ugyan nagyon tetszik, de a jelleme, később a közös értékrend és a család szeretete, a tisztelet egymás iránt, és a kompromisszumkészség a nehezebb időszakban – ez az, ami a mai napig mellette tart.

Nos Zoli, tényleg nem egy Adonisz, nem dekoratív, divatos díszhím vagy alfahím, ahogy mondják, de egy értékes ember és figyelmes férfi.

Adonisz a szépségéről volt híres, még maga a szerelem istennője, Aphrodité is beleszeretett.
Adonisz története, aki mindig a földi élet és az alvilág között vándorol tragikus mítosz.

Mégis minden férfi, főleg a hiú pojácák, Adonisznak mutatkoznak, a héjat lepucolva azonban csupán szürke kisegerek. És minden butuska nő szinte ösztönösen Adoniszt keresi – a hőst. Ritkaságszámba megy, ha ez véletlenül jól sül el.

Nézzünk most egy másik, de nem ritka példát!

Modern Adoniszunk büszkén mesél learatott babérjairól. Konkrétan arról, hogy négy nőtől öt gyereke van. A jelenlegi – negyedik – felesége 25-30 év körüli topmodell-alkat. Nem ritkán Adoniszunk lányának vélik az ismeretlenek a fiatal, csinos nőt. Ha végigvonulnak az utcán, úgy néznek ki, mint öregedő apuci és a kislánya. Feltűnést sem kelt, ha nem tudják, hogy házasok. Egy véletlennek köszönhetően beszéltem e férfival erről-arról, a világ dolgairól – és a nőkről. Nem rejtette véka alá őszinte véleményét, miszerint a nő addig érdekes, amíg külsőre vonzó, megjelenése és alakja kifogástalan, mert különben a férfiember igen hamar ráun, másfele kacsint. Szerinte a klimaxos nők kibírhatatlan hormonzavaros sárkányok, ők a legborzasztóbb lények.

Elgondolkodtam. Itt ül velem szemben egy (be)képzelt Adonisz – valójában egy szürke egér. Gyávaságában, nyomorában, tehetetlenségében fiatal nőkkel fut az idő elől. Az objektív önimádat, sértődött hiúság megtestesítője.

Visszakérdeztem: „Maga szerint a finom, csinos külsejű, elegáns, dekoratív, szép nők nem várják-e el ugyanezt a férfitól? Nem lehet, hogy vonzó szépségre, szerelemre, heves, szemtelenül fiatal szeretőre vágynak, vad szenvedéllyel? El lehet a Természetet hazudni? S ha az Adonisz korosodik, mint ön, uram, nem fog-e idővel remegni a keze, nem lesz-e műfogsora, fájós dereka? (Zárójelben jegyzem meg, a remegő kezek és a fájó derék, a taszító küllem, a vénülő ábrázatú aggastyán ott ült velem szemben.) Azt nem tudom, értette-e, amit kérdezek. Vagy hogy egyáltalán meghallotta-e...

Micsoda komédia az élet, micsoda színházat játszanak az emberek!

(Képzelt) Adonisz... Sorsa tragikus történetté válik már az antik költeményekben is, amelyekben a szerelem és a halál mindig közel áll egymáshoz. Ma sincs ez másképp.

Hozzászólások

@

Küldés