Két barna maci

Debnárová Eva  2007.7.2. 13:16

Egyszer, régen volt már, ajándékot szerettek volna a kisgyermekeim, nagyjából egykorúak. Megegyeztek, hogy macit szeretnének.

De nem ám akármilyen macit! Barna, pihe-puha, egyforma macikat. Mivel olyan anya vagyok, aki kötelességének tartja, hogy teljesítse a csemetéi kívánságait, mindent megtettem, hogy megszerezzem. Az egyik gyerek márciusban, a másik áprilisban született, én tudatlan, pedig azt hittem, karácsony után bőven van időm. Intenzív keresésbe kezdtem: olyan normális méretű macit kerestem, és rögtön kettőt. Tehát barnát, fekete szemekkel, és kettőt.

Ma leül valaki az internethez, a telefonhoz, és nem tudom még mihez, és már meg is van a maci. De voltak idők, amikor ilyesmi nem létezett. Keresni, várni kellett, és könyörögni a játéküzletben. És állandóan ide-oda járkálni és telefonálgatni. Megpróbáltatás! Voltak macik. De színesek! Nem fehérek, nem pandák, hanem rózsaszínűek, zöldek, narancssárgák és még nem tudom, milyenek. De hogyan adjak a gyerekeknek olyan ajándékot, ami nem (volt) kapható ezen a világon? Még ha játékról van is szó, meg kell indokolni!

Ők ugyanis barnát akartak! Szorított az idő, pár nappal a születésnapjuk előtt voltunk. Ekkor felhívott az elárusítónő, hogy: Jöjjön, van maci, kettő!

Higgyék el, nemhogy futottam, egyenesen repültem a főváros korzóján, és megvettem a két macit! Csodálatosak voltak: egyformák, elég nagyok. Akkor sem örültem volna ennyire, ha én kapom ajándékba. A munkahelyemen dobozba csomagoltam, mindkettőt külön-külön. A dobozt még egy dobozba, a második dobozt egy harmadikba, a harmadikat egy negyedikbe. Az utolsó doboz hatalmas volt. Eljött a nagy nap. A gyertyák elfújása után örömteli várakozással adtuk át a gyerekeknek a dobozt. Azok a szemecskék! Azok a ki nem mondott szavak! Az a meglepetés!

És képzeljék: a két, számomra teljesen egyforma játék különbözött egymástól. Rögtön megismerték mindketten a saját macijukat. 1980-at írtunk…

Hogy miért meséltem mindezt el? Mert most 2007-et írunk, és azok a barna macik még mindig megvannak. Már tudom, melyik kié. A fiamnak erős allergiája volt és az ő maciját néha be kellett tenni a mélyhűtőbe. Persze, csak akkor, amikor iskolába mentek, vagy nem voltak otthon. Mert mi van, ha a hidegben megbetegszik…?! (Mármint a maci.)

A gyerekek nagyon sokáig és nagy szeretettel játszottak a macijaikkal, melyekre annyira vágytak. Ki nem adták volna a kezükből, vigyáztak rájuk, dédelgették. De nem csak ez a két csodálatos játékuk volt, ők mindegyik játékukat, ajándékukat megbecsülték.

Fordította: Jády Mónika

Hozzászólások

@

Küldés