Ki szeret takarítani?

Póda Erzsébet  2005.9.18. 19:44

A takarítás világnapja (szeptember 23.) elé.

Őszintén bevallom, szeretem a rendet és a tisztaságot -- de nem szeretek takarítani. Ez persze nem jelenti azt, hogy sohasem takarítok. Mert igenis szoktam, méghozzá mindig, amikor kell. Esténként például rendet teszek a konyhában, meg a dolgozószobában. Kitakarítok, ha indul a házunk, ha vendégeket várok, vagy a nagy ünnepek előtt, és amikor akkora a rendetlenség az íróasztalomon, hogy magam sem igazodom ki rajta.

Ez utóbbi elég ritkán szokott előfordulni, mert az íróasztali összevisszaságomnak megvan a maga rendszere. Pontosan tudom, miért hova kell nyúlnom, s melyik jegyzetem rejtőzik a magazinok, vagy a félig olvasott könyvek, szótárak alatt. Nem is érzem jól magam, ha kínos rend van a számítógépem körül – egyszerűen hiányérzetem támad. Jobban megy a munka, ha a kezem ügyében vannak a feljegyzéseimet tartalmazó papírdarabkák és a noteszem, meg a füzetek, lexikonok, egyéb okos könyvek.

Mentségemre legyen, hogy azt is tudom, miért nem szeretek takarítani.

Egyrészt, mert a kitakarított ház tiszavirág életű. Amikor már minden ragyog a tisztaságtól, újra kezdődik az egész elölről. Pár percen belül feltűnik a heverőn egy ottfelejtett ruhadarab, aztán egyre gyülekeznek az elhagyott zoknik, földre ejtett játékok, trikók, egyéb ruhadarabok. Az asztalon megjelenik egy-egy tányér vagy pohár, az abroszon morzsa, a kenyér a kenyértartó előtt árválkodik, és a vaj is a konyhaszekrényen rostokol a hűtő helyett. Mindez azért, mert rajtam kívül senki nem díjazza, mennyi fáradságomba, izzadásomba, erőfeszítésembe és időmbe kerül a varázslatos rend és tisztaság létrehozása.

Másrészt, mert a takarítás szélsőséges dolog: a legjobb egyedül takarítani, de könnyebb, ha van segítségünk. Ritkán esik meg, hogy egyedül vagyok, amikor takarítani kell. A családtagok persze nem tolakszanak buzgón, hogy segíthessenek a porszívózásban, rendrakásban, portörlésben. Ilyenkor mindenkinek sürgősen valami halaszthatatlanul fontos tennivalója akad. Akkor kell a dolgozatra készülni, verset tanulni, vagy megszerelni az elromlott elektromos készüléket, és hasonló, a takarításnál sokkal fajsúlyosabb tevékenységgel foglalkozni. Vagy lépten-nyomon megzavarnak a koncentrálásban…

Azért engem sem kell félteni – időnként a sarkamra állok, és érzelmekkel teli hatásos és hosszú szónoklatot tartok arról, milyen fontos a rend és a tisztaság a homo sapiensek számára. Még elemző beszédem felénél sem tartok, máris becsukódik a gyerekszoba ajtaja: a fiam bekapcsolja a porszívót, a lányom megkeresi a portörlő rongyot. Én meg elmosogatok, felmosom a nappalit, berakom a ruhát a mosógépbe, majd kiteregetek, letörlöm a könyvespolcot és megöntözöm a virágokat. A férjem pedig eltűnik, hogy ne lábatlankodjon, szabaddá teszi a pályát a lakástakarításra…

S mire rendet raktunk és ragyog a ház a tisztaságtól, mindenki megéhezett. Kirakjuk hát az asztalra az ennivalót – és minden kezdődik elölről.

Hozzászólások

@

Küldés