Kik a kisebb Istenek? 1.

Póda Erzsébet  2026.6.24. 17:02

A 21. század emberének jogai és kötelességei radikálisan megváltoztak. Viselkedése, gondolkodása, életmódja és szokásai is. A dolgokhoz, elődeihez és egymáshoz való viszonyáról nem is beszélve...

Nem píszí, nem „geoszexuális”, nem konszenzuális, nem a sokszínűség elismerése, nem „karbonsemleges”, nem társadalmi (i)gazságosság (amit az eu social justice-nek csúfol), nem kirekesztő – jelentsen ez bármit is! –, hanem szomorú, groteszk, abszurd, sőt ijesztő a világ, amelyben élünk. A normális lett a nemnormális, a beteg lett az egészséges, az elmeháborodott a meghatározó és követendő példa. Nincs kiút, az életünk ezentúl ilyen lesz, és még csak menekülési útvonalakat sem találhatunk, hiszen szűkítik a mozgásterünket, mindent beépítenek, korlátoznak és bebetonoznak – a fizikai térben és szellemi síkon is.



A reptér mellékhelyiségein még az elavult férfi és női piktogramok szerepelnek, valójában azonban már ez sem jelent semmit. Egy jóltáplált fiatalember viharzik be a női vécébe, karján kétéves-forma ijedt arcú kisleánnyal. Erősen liheg: egy hátizsák, elég sok túlsúly és a gyerek cipelése nem könnyű feladat számára. A kislány pityereg, hüppög, szeméből lassan szivárognak a hatalmas könnycseppek. A férfi benyomul vele az egyik fülkébe, az ajtó nyitva marad, hiszen nem fér be hátizsákostul-gyerekestül. Idegen nyelven, selypegve-affektálva ösztönzi pisilésre a gyereket, aki továbbra sem hagyja abba a hüppögést. Miután végeztek, a férfi kezet mos, kicsit nézegeti magát a tükörben, tipikus női mozdulatokkal megvizsgálja, majd megtörli az arcát, az oldalára kapja a gyereket, és farát riszálva, ahogy jött, úgy kiviharzik a mosdóból. A bejáratnál egy hasonlóan kövér pasi várja, majd együtt sietnek az 52-es kapu felé. A jóltáplált férfiúnk továbbra is bőszen riszálja a jól megtermett csípőjét, emez pedig férfiasan-kövéren kíséri őket. Dicséretére legyen mondva, hogy a hátizsákot átveszi nőies társától.

Még mielőtt a mindent megengedő ismerőseim felhorkannának, és azonnal elhatárolódnának, sőt elítélnének: elismerem, hogy mindenkinek joga van a szerelemhez, és annak velejáróihoz. Ma már azt is tudom, hogy minden férfinak (és nőnek) joga van a szüléshez is. De mire van joga, annak a kétéves-forma kicsi lánynak (meg kisebb és nagyobb sorstársainak)? Ki merészelt engedélyt adni arra, az ő megkérdezése és beleegyezése nélkül, hogy egy homoszexuális párhoz kerüljön…? Ki szólal fel az ő érdekében, és ki védi meg a gyereket? Ki döntötte el, hogy szembemehetünk a természet törvényeivel? Nemcsak a hasonló esetekben, hanem ennél még komolyabb (mert sok ilyen van) kérdésekben is. Ki vagy mi engedte meg az embernek, hogy Istenre játsszon?!

Hozzászólások

@

Küldés