Kis télapológia

Bernád Emese  2007.12.4. 10:10

Közelednek az ünnepek, amit a kereskedők jóvoltából nem lehet nem észrevenni.

Az üzletek „beerősítettek”, roskadoznak a polcok, télapók sétálgatnak az üzletekben, a városok utcáin. Irtózunk leülni a tévé elé, mert a bennünket elöntő reklámok csak lelkiismeret-furdalásunkat erősítik: mindjárt itt a karácsony, és mi még semmit nem vásároltunk. Elmaradnak a hétvégi lustálkodások is, mert a gyereket már nem merjük egyedül hagyni a tévé előtt, hiszen a gyerekcsatornák reklámkínálata még a felnőtteknek szóló reklámokon is túltesz.

Ráadásul míg mi, felnőttek, nem vágjuk földhöz magunkat minden autó- meg parfümreklám után, gyermekeink már nem bizonyulnak ennyire bölcsnek. Nekik a tévében látott összes babára, babaházra, babaruhára és egyéb kiegészítőre, autóra és robotra, kutyára, cicára és pónira, ékszerre és kockára, smink- és műkörömépítő-készletre, vonatra és lovagra szükségük van. A „mert kell”-el megerősített érvelésüket meg nehéz megcáfolni. Ezért hát minden a legjobb úton halad afelé, hogy az amúgy is frusztrált szülők karácsonyra kész idegroncsokká váljanak, és lelküket eladván a hitelek sötét ördögeinek, félig-meddig vagy tán egészen, behódolnak csemetéik követelései előtt.

Az ünnepi készülődés hangulatába robbant be az a hír, miszerint egy fiatalember kifogást emelt az ORTT-nél az egyik hipermarket-reklámmal kapcsolatban. Beadványában az szerepel, hogy a reklámban szereplő kisfiú kijelentése („Megmondom anyának, hogy az én Jézuskám a XXX-ból jöjjön!”) elárulja, hogy az ajándékot nem a Jézuska hozza, így megtöri a kicsikben még meglévő karácsony körüli varázst. A beadványt a néző saját gyerekkori traumájával indokolta: ő is borzasztóan élte meg, amikor háromévesen egy óvódás társától tudta meg az igazságot.

Kacaghatunk ugyan a beadványon, mint azt biztosan sokan meg is teszik, mondván: jó neki, hogy van ideje ilyen hülyeségekkel törődni. Ám ha a szívünkre hallgatunk, nagy igazság van benne. Nemcsak egy fiatalember gyermeki lelkének késői lázadásáról van szó az őt csodától megfosztók ellen. Hanem – szeretném hinni –, hogy a felnőtt lélek lázadása, csoda iránti vágya is. Mert hiába tudjuk, hogy nincs karácsonyi ajándékot hozó Jézuska /Angyalka / Télapó, azért szeretnénk hinni benne.

Szeretnénk hinni, hogy lesz majd egy olyan ünnep, amikor nem takarítástól, főzéstől, vásárlásoktól kimerülten, a januári számláktól rettegve üldögélünk a tévé előtt, utálva mindent és mindenkit. Egy ünnep, amikor majd nem az fog számítani, hogy ki milyen drága ajándékot vett, hanem hogy végre együtt lehetünk és jókat beszélgethetünk. És szerethetjük egymást!

De nem azért, mert parfümöt vagy aranyláncot kaptunk, vagy éppen toronyórát láncostul…

Hozzászólások

@

Küldés