Kiskorúság

Póda Erzsébet  2020.2.3. 19:00

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

Az öregek bölcsebbek, de mindenképpen tapasztaltabbak, mint a fiatalok. A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk. A hatvan évtől idősebbek csoportjáról, akik élet- és háborús tapasztalataikból kialakított gyakorlati tudással rendelkeztek. Tanácsadó testületként működtek, akikhez vészhelyzet, megoldhatatlannak tűnő esetek, vagy peres ügyek alkalmával fordultak, még az országot vezető uralkodók is.


A Magyar Kormány is törvénybe iktatva működteti az Idősek Tanácsát 2010-től – persze ennek már nem ugyanaz a szerepe az államigazgatásban, mint a régebbi korokban. Mindenesetre szép gesztus ez olyankor, amikor mindent a fiatalság és a szépség ural. Amikor az idősekről hajlamosak vagyunk „megfeledkezni”. Véleményüket senki sem kérdezi, tapasztalatukat, bölcsességüket nem igényli a digitális generáció. Pedig az idősek számára sem ér véget soha a tanulás. Ők is képesek elsajátítani az elektronikai eszközök kezelését. Kicsit lassabban, de éppúgy, mint bármely korosztály tagjai.

A világ sokkal gyorsabban változik, mint bármikor hittük volna. Azt azonban nem gondoltuk, hogy a feje tetejére áll. Az idősebb bölcsebb, mint a fiatal, az átélt élettapasztalatai miatt is. Ennek ellenére mostanában egyre több a zsengekorú közszereplő: a kiskorúak lettek a megmondóemberek. Nemcsak a minősíthetetlen gyermekvlogger-műsorokban – amiket tíz másodpercnél tovább képtelenség mentális sérülés nélkül nézni, és amelyek „virtuális autistává“ teszik a gyermekeinket –, hanem más helyeken is eszet osztanak. Komoly témákban és nemzetközi színtereken. Ráadásul olyan döntéseket is rájuk bíznak, amelyekhez túl éretlenek. Máskülönben hogyan történhetne meg, hogy alig tízévesen nemváltó műtéteken essenek át?!


Szerencsére az utóbbira mifelénk még nem kerülhet sor. Azzal azonban találkozhatunk, hogy a szülő teljesíti csemetéje minden kívánságát, mindent ráhagy, sőt tőle kér tanácsot olyasmiben, amihez a gyermeknek semmi köze. Felnőtt a szülők generációja, amelyik könnyelműen és felelőtlenül áll a gyerekneveléshez. Mert nem attól leszünk jó szülők, hogy a ház másik végében vagy a lakás legtávolibb részében rendezünk be kamerával felszerelt babaszobát az újszülöttnek. Attól sem, hogy az óvodás kezébe adjuk a mobilt. Attól sem, hogy elhalmozzuk mindennel, csak hagyjon békén, mert fáradtak vagyunk, se kedvünk, se időnk nincs mesét olvasni vagy beszélgetni. Attól végképp nem, hogy az aktuális, fogyasztói divattrendek szerint viselkedünk velük – miközben elfelejtjük a legfontosabbat: hogy vigyázzunk rájuk, neveljük őket, figyeljünk minden rezdülésükre!

Eddig a „szép nővel“ adták el a legkülönbözőbb árucikkeket: a kozmetikumoktól az autókon át a parkettáig. Mára fokozatosan a gyerekekre ruházzák át ezt a szerepet. Ők lettek a környezetvédelem és a gender-elmélet arcai, és lassan a politikai témákat is az ő képükkel próbálják lenyomni a tömeg torkán.

Oda jutottunk, hogy a vének tanácsa helyett lassan a gyerekek tanácsa lesz az, amelyik majd megoldásokat kínál, megmondja, hogyan kell élniük a felnőtteknek. Talán ez lehet az emberiség teljes kiskorúsításának a kezdete...?

Hozzászólások

@

Küldés