Légy termék!

Sábitz Katalin  2008.4.8. 14:10

Az emberi kapcsolatok kereskedelmi kapcsolatok?

Egy figyelemreméltó előadást hallgattam meg egy állásbörzén: Add el magad! (Mert más nem fog!) Az eredményes álláskeresésről volt szó, aminek a legalapvetőbb feltétele az önismeret. Minden erre épül, maga a siker is. Mert ha tudjuk, kik vagyunk, és merre tartunk, ha tudjuk, mit akarunk, könnyebben célba érünk.

Ez a mérföldköve annak is, hogy jól tudjuk eladni magunkat! Mert az álláskeresés felfogható úgy, mint egy kereskedelmi folyamat, ahol a munkavállalónak megfelelő csomagolásban kell kínálnia a képességeit, hogy a munkaadó „vevő legyen rá”. Ezt készítjük elő a beküldött önéletrajzzal, ami egy olyan marketing eszköz, amelynek célja, hogy behívjanak állásinterjúra. Az interjún végre szemtől szemben tudjuk bemutatni a „terméket” – magunkat. Ha jól adjuk el magunkat, létrejön az üzlet.

A hallottak/leírtak elsőre szíven üthetik az érzékeny lelkűeket, de a valóság azt mutatja, ez egy jól működő felfogás manapság. Persze, alapos felkészülést igényel, kezdve az éveken át tartó kapcsolatépítéssel, névjegykártya-osztogatással. Ha jó az előzetes stratégiánk nyert ügyünk lesz, de „akkor kell kutat ásni, amikor még nem vagyunk szomjasak” –idézett az előadó egy bölcs iráni mondást.

Amikor új emberre van szükség egy cégnél, általában valamiféle probléma megoldását várják tőle. Minden találkozáskor úgy kell bemutatkoznunk, mintha arra a kérdésre válaszolnánk: miért lennék én a megoldás a te problémádra?. Ebből a szemszögből azt is mondhatnánk, az egész élet egy eladási folyamat.

Az emberi kapcsolatok valóban kereskedelmi kapcsolatok? Bizonyos értelemben, bizonyos helyzetekben igen. A párkapcsolatok elején például, amikor mindkét fél a „szépen csomagolt portékáját”, lehető legelőnyösebb énjét mutatja.

Minden olyan szituációban, amikor jelentős, hogy milyen színben tüntetjük fel magunkat, könnyen termékké válhatunk, és ez ma igen gyakori. De felmerül bennem a kérdés, vajon miért nem elég, ha „csak” azt mutatom, ami valóban én vagyok. Vajon nem esünk-e abba a hibába, ha kaméleon módra változtatjuk az énünket, hogy végül magunk sem ismerünk már rá igazi személyiségünkre?

Kell, hogy legyen egy határ, amin túl már nem lehet az eladhatóság a fő szempont. Kell, hogy legyen egy határ, ami jelzi, hogy innentől elég, ha önmagunkat adjuk, mert ez nem verseny és nem cserekereskedelem. Kell, hogy legyen egy határ, ami arra figyelmeztet, hogy a sokféle cicomás jelmez nem takarhatja el örökké azt, ami igazán fontos, amitől mi mi vagyunk.

Kell, hogy legyen egy határ, de sem a határon innen, sem azon túl nem feledkezhetünk meg az őszinteség értékétől. Mert ez az őszinte, igaz emberi kapcsolatok feltétele.

Hozzászólások

@

Küldés