Mai mese

Póda Erzsébet  2026.7.28. 15:50

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy város, ahol hosszú ideig minden héten nagy vásárt tartottak a főtéren.

Itt árultak-portékáztak, beszélgettek, alkudoztak. Néha vitatkoztak, sőt még kiabáltak is, de ha elfáradtak, leültek, és megittak együtt pár korsó sört, vagy néhány pohár bort, esetleg kupica pálinkát. Aztán egyszer csak megváltozott minden.

A kofák már nem az almát, az uborkát, a paradicsomot meg a dinnyét dicsérték, hanem egymást kezdték szidni, sértegetni. A vásárlók meg nem kérdeztek, hanem visszakiabáltak, átkozódtak és szidalmaztak, és ez néha elviselhetetlen ordibálásig, sértegetésig fajult. Aki halk volt, azt észre sem vették, vagy elmarták maguk közül. Idővel mindenki egyre hangosabb és idegesebb lett.
– Én mondom jól!
– Nem, nekem van igazam!
– A másik hazudik!
És így ment napról napra, teljesen kiforgatták egymás szavait, vádaskodtak, utálkoztak.

Volt a városban néhány ember, akik eleinte kijártak a vásárba. Hallgatták, próbálták megérteni, mi változott, de nem sikerült nekik. Sokáig gondolkodtak, elmélkedtek, ám csak nem ment a fejükbe, mi a fene történik itt. Aztán egy napon az egyikük azt mondta: – Rájöttem: nem is az a baj, hogy üvöltöznek, hanem hogy már nincs miről beszélni.

A többieket fejbekólintotta az aha-élmény! A következő héten nem mentek ki a vásárba. Helyette összegyűltek egy kertben a város szélén, ahol kolbászt sütögettek a tábortűz mellett, vittek mustárt, paprikát, paradicsomot és uborkát, ettek, és sört iszogattak hozzá. Először furcsa volt ez a csend, ez a nyugalom. Aztán valaki megszólalt, de nagyon halkan. A többiek figyeltek rá. Nem hurrogták le, nem sértegették, hanem kedvesen elbeszélgettek egymással. Közben a főtéren a vásár egyre hangosabb és kibírhatatlanabb lett. Egyre több feleslegesen bántó szó, gyomorforgató kifejezés hangzott el – és egyre kevesebb értelme volt az egésznek.

A kertben viszont lassan újra megtanultak egymásra figyelni. És aki egyszer ott járt, az megjegyezte, hogy nem kötelező minden vásárban részt venni. Az ember nem mindig tudja megváltoztatni a körülötte lévő világot, de azt igen, hogy hol, mikor és kikkel áll szóba. Van egy pont, amikor már nem az számít, kinek van igaza, hanem az, hogy egyáltalán lehet-e még egymást hallani.


AI generált kép

Hozzászólások

@

Küldés